175 éve született „a nemzet csalogánya”
1850. szeptember 8-án született Blaha Lujza színésznő Rimaszombatban (ma Rimavská Sobota, Szlovákia). Szülei révén már ifjú korától kezdve módjában állt megismerkedni a kulisszák mögötti élettel. Nyolcéves korában tette meg első színpadi kísérletét Győrben.
Tizennégy éves korában a budai színházhoz szerződött kisebb énekes szerepekre. Ekkor vette föl a Kölesi Lujza nevet. Budáról a szabadkai színházhoz került, ahol a katonai zenekar Blaha nevű karmestere feleségül vette, illetve énektudásának csiszolásában is nagy szerepet játszott.
1866-ban a Debreceni Színházhoz szerződtették, ahol népszínművekben szerepelve országos hírnevet szerzett. 1872-ben meghívást kapott a Nemzeti Színháztól. A testi-lelki kellemmel és gyönyörű hanggal megáldott Blaha Lujza csakhamar kedvence lett a fővárosi közönségnek. Éneke, játéka gyors fejlődésben emelkedett a művészi tökély felé, s jóllehet tehetsége majdnem minden szerepkörben érvényesült, mégis a népies alakok ábrázolásával érte el legnagyobb sikereit.
1875-ben a Népszínház tagja lett, itt nyújtott szerepei által érdemelte ki „a nemzet csalogánya” jelzőt. Amikor 1901-ben a Nemzeti Színház létrehozta az örökös tagság intézményét, elsőként ő kapta meg a címet. A nemzet első társulatának tagjaként ünnepelte 1908-ban színpadra lépésének fél évszázados jubileumát Csiky Gergely Nagymama című vígjátékának címszerepében.
A következő esztendőben fergeteges sikere volt Móricz Zsigmond Sári bírójában. 1910-ben végérvényesen visszavonult a színpadtól, a Nemzeti Színházban tartott búcsúelőadáson a Tündérlak Magyarhonban című népies vígjátékban játszott.
Visszavonultan élt nővérével, majd Manci nevű kis unokájával. Agyára húzódó betegsége egyre erősödött, szervezete legyengült, többnyire pesti lakásában tartózkodott, melynek ablakából rálátott egykori színházára. 1926. január 18-án, 76 éves korában halt meg.
Blaha Lujza a költő fantáziájában eszményként élő magyar menyecskének igazi megtestesülése volt, ki jó kedvével, bánatával egyaránt rabjává tette a nézők szívét. A népszínműveken kívül rendkívüli sikereket ért el az operett műfajában is.
Forrás: Magyarország vármegyéi és városai (Gömör-Kishont)/mult-kor.hu