Sz. Kárpáthy Kata: megálló

megint csak várok
tizenkét percet a buszra
napokat a hétvégéig
heteket a következő dobásra
hogy történjen valami
mint 2018-ban

folyton úton lenni még mindig jobb
mint egy sötét peronon ácsingózni
és lesni az alagutat hátha
fel kellene már jönnöm
a valóság nevű aluljáróból

a megkeseredés nem nekem való
rettegek a szembenézéssel
hogy mostantól a befásultság
a kilátástalanság az unottság
a szürkeség az undor a közöny
és az üresség marad a menün

nyílik a buszajtó
felszállok fizetek leülök megyek
hülye leszek leszállni
mégis megteszem
az élet megint megtörténik
és én megint lemaradok róla

Forrás: Együtt folyóirat 2025/4