Szabad vagy nem?

Keresztyénként, tekintet nélkül arra, hány hónap/év hívő út áll mögöttünk, minduntalan belebotlunk a szabad-nem szabad kérdésébe. Jól fogalmazta meg ezt a közelmúltban nagyot bukott keresztyén dalszerző, akit itt is csak az Úr kegyelmébe tudok ajánlani: „Milyen egy jó keresztyén, hogy él és mit csinál? Ó, hányan megmondták már…” Látatlanban is megadom a bizalmat azoknak, akik a hívő élet megélését egyszerűbbé és hűségesebbé akarták tenni, amikor a Szentírás tanításait felhasználva belső közösségi szabályokat alkottak, azonban ezek a szabályok idővel megkötöző törvénnyé váltak és beteljesült rajtuk Isten ítélete: „a betű megöl, de a Lélek megelevenít” (2Kor 3,6).

Mindez jó, szép és igaz, de mit mondjunk, ha odajön hozzánk egy frissen megtért fiatal és megkérdi, szabad-e a keresztyénnek meginni például egy sört, szabad-e élveznem a sebességet vezetés közben, szabad-e úgy megcsókolnom valakit, hogy abból nem lesz egy héten/hónapon belül házasság, szabad-e akciófilmeket néznem? Kedves Olvasó, most nem könnyítem meg a dolgodat egy univerzális konzerv-válasszal, amit minden helyzetben elővehetsz, azonban elmondhatom neked, a helyedben én mit nem mondanék: nem mondanék igent és nem mondanék nemet.

Az evangéliumokban több olyan történet olvasható, amikor Jézust megpróbálták egy eldöntendő kérdéssel csapdába csalni. Az egyik ilyen történet az adóról szól (Lk 20,22–24), amikor az farizeusok megkérdik, szabad-e adót fizetni a császárnak. Jézus átlátja a kérdésben rejlő álnok csapdát, hiszen ha a kérdés által leszűkített koordinátarendszerben marad (szabad/nem szabad), akkor bármit válaszol, azt felhasználják ellene. Ehelyett kér egy pénzérmét és megkérdi, kinek az arcképe van rajta. Ezután mondja el azt a mondatot, aminek jelentős, Biblián kívüli utóélete van: „Adjátok meg a császárnak, ami a császáré, és Istennek, ami Istené!” (Lk 20,25). Azaz kilép a koordinátarendszerből és a kérdés kikerülése nélkül úgy válaszol, hogy máshonnan közelít, tágítja a nézőpontot, a hallgatókat pedig az igazság kimondására készteti.

Úgy gondolom, ha ebben is példát veszünk tőle, könnyebben reagálhatunk azokban a helyzetekben, amelyekben egyértelmű választ várnak tőlünk. A teljesség igénye nélkül hadd soroljak fel néhány olyan szempontot, amelyek ilyenkor segíthetnek értékelni a helyzetet, megérteni a kérdező szándékát, és megfogalmazni a választ! A szempontok megfogalmazásában segítségemre lesz Pál első levele a korinthusiakhoz, amelyben a szabad-nem szabad kérdése feje tetejére állított és megosztott egy egész gyülekezetet.

1. Minden kapcsolatban szükség van határokra és szabályokra

Igaz ez az interperszonális és istenkapcsolatunkra is. Ezek a szabályok a kapcsolat normális működéséért, fenntarthatóságáért születnek. A korinthusi gyülekezetben volt egy „kemény mag”, akik meg voltak győződve arról, hogy ha már ők megtértek, rájuk nem vonatkoznak a szabályok: pereskedhetnek, házasságot törhetnek, kicsapongóak lehetnek, s ezeket még talán nagy kegyesen meg is indokolták: „mert Jézus vére megtisztít”. Ez igaz, de Pál figyelmezteti őket: „ha megtisztultatok, maradjatok is tiszták, mert egyébként nem öröklitek Isten országát!” (1Kor 6,9–11)

2. A szabályok sosem válhatnak fontosabbá a kapcsolatnál

A szabályok vannak a kapcsolatért és nem fordítva. Ott, ahol fontosabbá váltak a szabályok, mint a kapcsolat maga, valóban megnyomorító és halálos törvénnyé válnak azok a rendelkezések, amik valamikor egy élő kapcsolatot szolgáltak. A farizeusok és írástudók Jézus korában profi szabálygyártók voltak, de megbotránkoztak Isten Fián, aki túllépett és túllátott szabályaikon. A szeretteinkkel való kapcsolat időnként még a legszilárdabbnak hitt szabályokat is felülírja, mert az élő kapcsolatok érdekében döntünk.

3. Mindent szabad nekem, de…

Pál a korinthusiak számára egy egyszerű ellentétpárral beszél a szabadságról. Azt írja az 1Kor 6,12 első felében, hogy mindent szabad neki. Azaz az Istennel való kapcsolatában szabad kezet kap a döntései felett – dönthet így is, úgy is. Azonban a mondat folytatódik: …de nem minden használ. Minden döntésünkre van isteni bocsánat, de a döntés következménye alól nem ment fel az Úr. Aki kétbites rendszerben (0/1, szabad/nem szabad) próbál másoktól vezetést kérni az életében, pont ettől a felelősségtől szeretne menekülni. Azonban nincs az a hívő családtag, lelki vezető vagy testvér, aki vállal(hatná) a felelősséget helyetted az életedért és a döntéseidért. Dönts a saját érdekedben, olyan dolgok mellett, amelyek használnak neked, értékesek, építenek és többé tesznek!

4. Jézusban pozitív szabadságot kaptál

A negatív szabadság egy tiltással köthető össze: nem szabad… Gyerekkorunk óta körbe vagyunk véve ilyen tiltásokkal, amik sokszor a mi érdekünkben lettek felállítva, mégsem kellemesek, mert lekorlátoznak. A pozitív szabadság az, amikor szabad vagy azt választani, ami egyezik az Úr akaratával. A szenvedélybeteg-mentő misszióba érkező függőknek kell egy kis idő, hogy megértsék a kettő közötti lényeges különbséget. Úgy jönnek oda, hogy rengetegen elmondták nekik, hogy nem szabad inniuk/drogozniuk/kicsaponganiuk, és ezt ők is mondogatják maguknak, mégis csinálják. Ez megtöri az akaratukat, és minden fogadalmukba belebuknak. Azonban ott megtanítják nekik, hogy szabad nem inni/drogozni/kicsapongani. A tiltást felülírja a szabadság, ami a Jézussal való kapcsolattal van összekapcsolva. Jézusban te is pozitív szabadságot kaptál: mondhatsz igent, de mondhatsz nemet is a legcsábítóbb lehetőségekre!

5. Minden szabad, de nem válok semminek a rabjává

A felhozott példákhoz ragaszkodva szabad alkoholt fogyasztani, erős autókban ülni, szerelmesnek lenni, moziba menni vagy streamelni, sőt még szabályokat is alkotni, amíg mindezt nem választom le az Istennel való kapcsolatomról és nem teszem megváltoztathatatlan törvénnyé. Ameddig nem válok rabjává, hanem maradok Krisztus követője, barátja és – szeretet és hűség láncával odakötve – rabja.Kedves Olvasóm, akár te küzdesz a szabad-nem szabad ősöreg dilemmájával, akár mások jönnek hozzád tanácsot kérve és felelősséget hárítva, légy szabad arra, hogy többet foglalkozz a kérdezővel, mint a kérdéssel, s igyekezz Arra mutatni, Akinek a közelében minden kérdés kegyelemből feloldódik. Szabad elmondanod (az Úrnak is), ha nem tudsz rögtön választ adni egy kérdésre, de attól még imádkozhatsz érte, talán pont azzal együtt, aki tanácstalanságában kiköt melletted.

Laskoti Zoltán