70 éve hunyt el Erdélyi Béla
Erdélyi Béla festőművész a huszti járási Kelemenfalván (Klimovica) született 1891. május 25-én. Tanulmányait Máramarosszigeten kezdte.
1911–1915 között Budapesten elvégezte a Magyar Képzőművészeti Főiskolát, itteni mesterei: Ferenczy Károly, Révész Imre, Zemplényi Tivadar. 1913-ban ösztöndíjas lett a kecskeméti művésztelepen. Itt Iványi-Grünwald Béla, Olgyay Ferenc voltak a mesterei.
Az elismert festő 1916–1921 között a munkácsi, 1927–1931 között az ungvári középiskolákban, tanítóképzőben rajztanár. 12 évig tartó külföldi körúton volt 1922 és 1926 között Münchenben, Olaszországban, Lengyelországban és Svájcban. 1931 és 1937 között Párizs, Gargillese művésztelepén a modern francia festőkkel dolgozott.
Boksay Józseffel együtt alapították meg a kárpátaljai festőiskolát. 1931-ben létrehozta a Kárpátaljai Képzőművészek Egyesületét, amelynek alapítói Boksay, Cupal, Gaigl és Ozsdián voltak. Erdélyi lett az egyesület elnöke.
1938-tól Ungváron élt. Kiállításokat szervezett Prágában, Pozsonyban, Kassán. 1941–1942-ben fő szervezője volt az Ungvári Művészeti Napoknak. A háborúvesztés után ukránnak íratta be magát, hogy elkerülje a háromnapos munkát, a szolyvai lágerbe történő elhurcolást. Eleinte elfogadta Brezsnyev tábornok és Ivan Turjanica kárpátaljai pártvezér védnökségét. A bábállam vezetői támogatták kezdeményezését, hogy 1945-ben az Ungvári Képzőművészeti Főiskola beinduljon. A rövid életű tanintézmény rektora volt, 1946–1949 között igazgatója, 1949–1955 között pedig tanára az Ungvári Iparművészeti Szakiskolának.
Az Ukrán Képzőművészeti Szövetség kárpátaljai tagozatának egyik alapítója, 1946–1949 között szervezője és első elnöke. Ez a szervezet lett a Kárpátaljai Képzőművészek Egyesületének jogutódja. Eleinte hitt a művészetet pártoló szovjethatalomban, később csalódással vette tudomásul, hogy az általa képviselt művészeti irányra nemet mondtak a pártállam kárpátaljai ideológusai. A kárpátaljai kultúra „fekete napján”, a megyei tanácsteremben 1949. március 21-én megtartott értelmiségi gyűlésen, amelyet Erdélyi és kozmopolita társai ellen pártutasításra szerveztek, Balla László kortanú feljegyzése szerint megadták Erdélyinek a kegyelemdöfést. A megyei pártbizottság által felkészített vezérszónok, Jurij Hojda ukrán költő, a kárpátaljai írószervezet vezetője burzsoá esztéticizmussal, szovjetellenességgel vádolta. Erdélyit teljesen megalázták, minden tisztségétől, még tanári állásától is megfosztották, nyugdíjba küldték.
Nehéz anyagi helyzetéből úgy tudott kilábalni, hogy megbízásokat vállalt a Képzőművészeti Kivitelező Vállalatnál. Megalázó iparos munkát végzett, pártvezérek portréit másolta.
Közvetlenül a művész halála előtt a párthatalom helyi ideológusai részéről enyhülés mutatkozott a kompromisszumra törekvő Erdélyi Béla iránt. Ennek köszönhetően realista képeivel a megyei tárlatokon újra sikerrel szerepelt.
Sz. Kürti Katalin szerint: „Művészetére a francia festészet, Cézanne, Matisse, a Fauves-csoport hatott. Szinte minden műfajban dolgozott. Legismertebbek expresszív hatású portréi, tájképei és virtuóz csendéletei. Képein nagy szerepet kap a drámaiság, az összefoglaló formák, a fényreflexek, az élénk, de harmonizáló színek.”
Erdélyi Béla 1955. szeptember 19-én hunyt el Ungváron.
Forrás: Kárpátaljai magyar képzőművészek arcképcsarnoka, szerk. Dupka György–Fuchs Andrea, 2017.
Borítókép: uinp.gov.ua