Drónok a ház felett
Van egy világ. Elképzelt, valós vagy álmodott, a fene tudja. Mindenesetre nem a legideálisabb valóság.
Ebben a világban kihaltak a falvak. Idősek botorkálnak le időnként a kapuhoz meglesni, hogy jön-e a postás, vagy készülődik-e értük a Kaszás legalább. Elképzelik, hogy megjelenik az utca végében a fiú az unokákkal. Jobb esetben a határ túloldalán vannak. A rosszabbikról inkább hallgat mindenki. Nem kecsegtet evilági viszontlátással.
Ebben a világban úgy fogdossák a férfiakat, ha esetleg még találnak, mint a sintér a kóbor kutyákat. Drónokat reptetnek az udvarok fölé. A mini vasmadár ráérősen lebeg, kémlel és vár.
Van egy világ. Itt mindenki bizalmatlan. És félelemben él. Vörös veszedelemre figyelmeztet a sziréna, himnusz jelzi a reggel nyolc órát. Kultúrák együttélése helyett ütköztetése érlelődik. A gyerekekbe oltott nemzettudat nacionalizmusba csap át.
Van egy világ. Nyirkos. Szürke. Napról napra tompul a tudat. Foszladoznak az emlékek. Valóság lenne? Talán mégiscsak álmodom. Talán csak elfelejtettem beállítani az ébresztőórát.
Pallagi Marianna
Nyitókép: pixlr.com