Az írás és ami mögötte van

A technológia gyors fejlődésével és a mai, rohanó életmódunkkal lassan kimegy a divatból a kézírás.

2011-​ben negyvenkét amerikai állam­ban dön­töt­tek úgy, hogy az általános iskolák­ban a kézírás helyett a tízu­j­jas gépelést oktatják. A sza­kem­berek szerint a számítógép rövid időn belül feleslegessé teszi az írott betűk elsajátítását. Így azon sem kell majd meglepőd­nünk, ha a kézírás egyszer csak nálunk is lek­erül az órarendről.

Szép Györ­gyi grafoló­gus (igazságü­gyi sza­kértő) szerint ez olyan, mintha megtil­tanánk a gyereknek, hogy használja a kezét, vagy a fan­táz­iáját. „Bár­men­nyire is fejlődik a világ, az ember nem gép. Értelmi és érzelmi fejlődésünk miatt elenged­hetetlen, hogy kézírást tan­uljunk. Az írás-​rajzolás fejleszti az agy munkáját, kihat a lélek működésére, de vis­szafelé irány­ban is működik ez a csep­pet sem egysz­erű folya­mat. Az írás az ember csodálatos képessége.

A 44 betűből álló jel­rend­sz­erünk alka­lmazásá­val min­dent ki tudunk fejezni, ami elménkben, szívünkben leját­szódik. Ugyanezt megte­hetjük rajzban is, de az írófelüle­tre képzett sorok, ábrák elsődleges szem­betűnő jelen­tése töb­blet­tar­tal­mat is hor­doz, és az ebben rejlő titkokat képe­sek lehetünk megfe­jteni. Mikor az előre kiny­omta­tott betűket keres­géljük a gépen, csak a vizual­itás a fontos. Ahhoz, hogy „meg­találjuk” a szavakat, monda­tokat, ami kife­jez min­ket, gon­do­lkod­nunk kell, érzelmein­ket használjuk, de ha azok nem lennének, akkor „sablon-​szövegeket” gyár­tanánk. Mire valók a fejlesztő játékok, színezők, foglalkoz­tatók? Hogy minél ügye­sebb, okos­abb, tal­prae­set­tebb, egészsége­sebb gyerekeink legyenek!

A mozgás, torna is arra való, hogy a koordiná­ciókon javít­sunk, fej­lesszük általa a tan­uló szellemét is. Az írás is kife­jező mozgás. Az agyunk ír, a kezünk csak „eszköz”. Szük­ség van mind­két agyfél­tekénk „meg­moz­gatására”. Ha a szellemünk, agyunk „rend­ben van” akkor tudunk csak írni, akár kézzel, akár gép­pel. „- mondja a grafoló­gus, aki elret­ten­tőnek tartja, hogy ez az „új” oktatási szem­lélet meg­való­sul­ha­tott bárhol is a világban.

„Belénk van kódolva”

Gon­do­ljunk csak bele, milyen korán és mi min­det kezébe vesz egy gyer­mek. Kav­icc­sal, krétá­val, ceruzá­val, bot­tal hagy nyomot homok­ban, falon, asz­talon, járdán, könyvön, papíron, miközben az agya szi­vac­sként szívja magába a sok ismere­tanyagot, újdon­sá­got: élményt, érzést. Hogy irka-​firkákat készít­sünk, kézművesed­jünk, genetikailag van belénk kódolva.

A rajz és az írás egymástól elválaszthatat­lanok, az írka firkák a kife­jezés vágyá­nak első meg­ny­il­vánulá­sai, mind­kettő az ÉN-​ban leját­szódó folyam­a­tok leképzését mutatja. Az óvodából kik­erülve az általános iskolában ez a manuális képesség egyre inten­zívebben fejlődik. Így elk­erül­hetetlen, hogy a szemé­ly­iségfe­jlődés részét képező írás­tan­ulás elkezdőd­jön, és nagy hangsú­lyt kapjon már első osztá­lyos kortól.

Az írás, és ami mögötte van

Sza­kértőnk, Szép Györ­gyi szerint a tan­ulók­nak ma már egyre töb­bet és gyorsab­ban kell írniuk, ezzel arányos rom­lik az írás szép­sége. „A szépírás egysz­erűen kiment a divat­ból. Olyanok az írások, mintha a diákok nem is egy mód­sz­er­rel tan­ulták volna a betűvetést. Minél töb­bet és több­ször írnak, minél idősebbek lesznek, annál inkább eltér a tan­ult iskolás írástól a betűképzés. Egyre inkább rátalál­nak önmagukra. A testi-​lelki vál­tozá­sok, a fel­nőtté válás útja nyomot hagy a szemé­ly­iség­ben és ennek az írás­ban is tükröződ­nie kell. De nem a szép­ség a lényeg! Grafoló­gusként másként látom az írásokat, s „nem szeretem a szépírást”! Más­nak az tűnik fel, hogy men­nyire szép, tet­szetős egy írás, nekem az, ami mögötte van.”- meséli Györ­gyi. Ez utóbbi gon­do­lat pedig maga a kulc­sszó. A kézírá­sunk rólunk árulkodik, szemé­ly­iségünk, rejtett énünk hor­dozója:

„Benne van a múl­tunk és jelenünk. Amit életünk folyamán megéltünk, ami az elménkben, gon­do­latainkban, érzelmeinkben van. Az írás hoz­zá­tar­tozik az EMBER-​ré válá­sunkhoz. A folyam­atos szemé­ly­iség­beli fejlődés, kitel­jesedés lát­szik az írás­jellemzők­ből. Ez évtizedeken át zajló folya­mat ben­nünk, röv­i­den nem lehet leírni. Mint ahogy nincs két egy­forma falevél, nincs két egy­forma ember és írás sem. Min­dan­nyian mások vagyunk. „- Hangsú­ly­ozza a grafológus.

Gyó­gyír a léleknek

Az írás által megra­j­zol­hatjuk, kiírhatjuk Énün­ket. Gon­do­ljunk csak bele, pszichiá­triai betegek gyó­gyul­nak raj­zolás, írás során. A grafo-​terápia terápia segít, hogy újra mag­a­biz­tos, erős, egészséges emberek lehessünk, ám a kézírás autom­a­tizálttá vált és egyre inkább hát­térbeszorult a min­den­napok­ban. Eltűn­tek a lev­elek, naplók helyett blo­got írunk, nem divat a kézzel feli­ra­to­zott befőttes üveg, és a kan­dal­lóra állí­tott képes­lap.

Már a bevásárló listánkat is tele­fo­nunkba pötyögjük. Ám a gépről időközben eltűn­nek, tör­lőd­nek a szavak, miközben egy kézzel írt üzenetet szívesebben elteszünk emlékbe, miközben olvas­suk, érez­zük az illatát és felidéz­zük az íróját. Ugye Önnek is lapul egy-​két fontos cetli pénztár­cájában, vagy őriz még lev­eleket, külön­böző írásokat otthonában? De a tava­lyi, azelőtti számítógép­pel írt fec­nik hol van­nak?! Rég a kukában.

Vis­sza a gyökerekhez!

A rohamos tech­nikai fejlődés miatt gyakran megfeled­kezünk a kézírás­ról, miközben vis­sza kell térnünk olykor a gyök­ereinkhez, mint a gyóg­y­növényekhez a ter­mészetgyó­gyásza­thoz, vagy a ter­mészetes élelmisz­erekhez, úgy a papírhoz és toll­hoz is. „A kézírás láthatat­lanul, nem kiabálva gyó­gyít. A kezünk mindig kéznél van! Meg­fi­gyelték, ha krízisbe jutunk, sok­szor van a kezünkben toll!? Önkén­te­lenül is írni akarunk! Szá­mol­gatunk a papíron, felvá­zoljuk a lehetőségeket, sor­ren­det állí­tunk elin­tézendőinkről, öröm­mel pipálunk ki elvégzett felada­tokat listánkról!”- ébreszt rá ben­nün­ket grafoló­gus szakértőnk.

Adjuk meg hát újra az írás­nak kijáró tiszteletet. Neveljük magunkat és az utókort is arra, hogy írás nélkül nem létezhet ember, bár­mi­lyen ütem­ben is fejlődik a világ!

Forrás: napidoktor.hu