Poszttraumás stresszzavar: hogyan ismerjük fel és hogyan segíthetünk?
A poszttraumás stresszzavar (PTSD) vagy poszttraumatikus stressz-szindróma a lélek természetes reakciója egy rendkívül megrázó eseményre, egyfajta védekezési mechanizmus, amely traumatikus események után lép fel.
Ilyen lehet a háborús élmény, fizikai vagy szexuális erőszak, súlyos baleset vagy bármely más, életveszélyt jelentő helyzet.
Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) adatai szerint a világ lakosságának mintegy 70%-a élete során legalább egyszer átél valamilyen traumatikus eseményt, és 5,6%-uknál alakul ki PTSD. A háborús eseményeket átélt embereknél ez az arány háromszor magasabb (15,3%), míg a szexuális erőszak áldozatai a legnagyobb kockázatnak vannak kitéve.
A PTSD főbb tünetei
A tünetek általában a traumát követő három hónapon belül jelentkeznek, de akár évek múlva is kialakulhat a zavar. Jellemző tünetei:
- A trauma újraélése – az érintett újra és újra átéli az eseményt, akár rémálmok, akár hirtelen fellépő érzelmi vagy testi reakciók (például félelem, remegés, dermedtség) formájában.
- Elkerülés – a személy igyekszik nem gondolni a történtekre, nem beszélni róla, és kerüli a helyzeteket, amelyek emlékeztethetik rá.
- Folyamatos feszültség és veszélyérzet – alvászavar, ingerlékenység, dühkitörések, koncentrációs nehézségek, fejfájás, túlzott reakciók hangos zajokra.
Ha ezek a tünetek több héten át fennállnak, mindenképpen érdemes pszichiáterhez fordulni.
Mit tehetünk, ha nincs lehetőségünk azonnali szakmai segítségre?
- Tartsuk be a rendszeres alvás- és étkezési rendet.
- Korlátozzuk a hírfogyasztást.
- Mozogjunk rendszeresen.
- Osszuk meg érzéseinket, tapasztalatainkat megbízható emberekkel.
- Alkalmazzunk önsegítő technikákat, például légző- vagy relaxációs gyakorlatokat.
Hogyan támogathatjuk szerettünket, aki PTSD-ben szenved?
A PTSD-ben élők gyakran visszahúzódnak, kerülik a társaságot, szégyenérzetet vagy meg nem értettséget élhetnek át. A legfontosabb, hogy tudják: nincsnek egyedül és számíthatnak ránk.
- Ne erőltessük, hogy beszéljen a traumáról – inkább mondjuk: „Itt vagyok, ha szükséged van rám.”
- Fogadjuk el az érzelmeit ítélkezés nélkül.
- Ne mondjuk, hogy „szedd össze magad” – inkább segítsünk neki megnyugodni.
- Támogassuk a mindennapi feladatokban.
- Bátorítsuk, hogy forduljon szakemberhez, és tartsa be a kezelési javaslatokat.
További információk és hasznos tanácsok olvashatók az Ukrán Egészségügyi Minisztérium Népegészségügyi Központjának honlapján.