Fennállásának húszéves évfordulóját ünnepli a Kárpátaljai Református Egyházkerületi Levéltár

Húsz évvel ezelőtt, 2005 januárjában kezdte működését a Kárpátalja Református Egyházkerületi Levéltár.

A Kárpátaljai Református Egyházkerület, valamint azok a magánszemélyek, intézmények és szervezetek, amelyek az elmúlt két évtizedben kapcsolatban álltak a levéltárral, hálaadó ünnepség keretében emlékeztek meg a jubileumról.

Az alkalom kezdetén Zán Fábián Sándor, az egyházkerület püspöke köszöntötte a jelenlévőket. „A Példabeszédekben bölcs tanítások, pontos útmutatások vannak a következő nemzedék számára. Mi nagyon sokszor mondjuk azt el, hogy úgy élünk a mában, hogy a jövőbe tekintünk. Ha az egyházi dolgokat nézzük, mindig azt mondjuk, hogy nehéz, ellenszél van, de hátha a jövő jobb lesz, szebb lesz, majd többen lesznek, majd hűségesebbek lesznek. Ez az igei szakasz visszatekint, és a mai kor számára is üzenetet hordoz: »Nem mozdítsd el az ősi határt, amelyet őseink jelöltek ki.«

Amikor ezelőtt húsz évvel megszületett az egyházkerületnek az a döntése, hogy létre kell hozni egy levéltárat, egy múzeumot, Horkay püspök úr nagyon sokat tett annak érdekében, hogy ez a terv megvalósulhasson. Akkor az volt az egyik ok, hogy az ősi határt mi is rögzítsük, hogy összegyűjtsük azokat az emlékeket, amelyek a mi múltunkról beszélnek, azokat, amelyek bizonyítékként szolgálnak. Ez a levéltár és múzeum is azt a célt szolgálja, hogy hirdesse az ősi határokat, hirdesse azt az utat, azt az értéket, amit az itt élő közösségünk képvisel. Hogy megmutassa a jelenkornak, megőrizze a jövő nemzedéknek, és őrizze az itt élőkben azt a tudatot, hogy a mi nemzetünk, a mi közösségünk, a mi felekezetünk, az a nép, a magyarok, amelyet már többször akartak erről a vidékről eltüntetni, itt volt, itt van és Isten kegyelmébe bízva itt is leszünk. Az ősi határokat vigyázni fogjuk.”

A továbbiakban Szilvási Erzsébet, a Kárpátaljai Református Egyházkerületi Levéltár vezetője ismertette a levéltár és múzeum két évtizede történetét.

„20 év egy intézmény életében nem egy feltétlenül jelentős időszak. Mégis jó alkalom a hálaadásra, a Megtartó Istenünkről való bizonyságtételre. Különösen igaz ez, ha a tavalyelőtt 100. jubileumát ünneplő Kárpátaljai Református Egyházkerület hányatott sorsára gondolunk. Hálás a szívünk, hogy a Mindenható Isten a múlt század történelmi viharaiban vidékünk református népét megőrizte, és nem szűnik meg hordozni azt napról napra a jelen megpróbáltatásai között sem.

Istenünknek hála, gyülekezeteink nagy részében maradt fenn írásos anyag, amely emléket állít a múltban megélt nehéz időknek. Felbukkannak olyan dokumentumok is, amelyek több száz év távlatából tudósítanak korai elődeink életéről, hitéről, harcairól. E felbecsülhetetlen értékű dokumentumok az egyháztörténelem legfontosabb forrásai, megmentésük mindnyájunk felelősége.

Ezt felismerve, a Kárpátaljai Református Egyház vezetősége, Főtiszteletű Zán Fábián Sándor püspök úr személyében különösen is, már a 2000-es évek elején munkálkodott egy kerületi levéltár létrehozásán, ahol lehetőség nyílhat biztonságos és méltó módon megőrizni hitvalló őseink írásos emlékeit, különös tekintettel azokra a gyülekezetekre, ahol nincs mód az iratok megfelelő tárolására. Istenünk segítségével és az anyaországi református testvérek, illetve a magyar állam nem csekély áldozatvállalása következtében ez a terv megvalósulhatott és a KRE Levéltára és Múzeuma levéltári része 2005. január 1-én megkezdhette működését.

Az épület, melyben az intézmény helyet kapott, és ahol most is vagyunk, a vidék régi kastélyainak egyike. Ősi története részletesen nem ismert, építtetőjéről sincs biztos adatunk.

Mikor az egyházkerület egyéb elvett egyházi ingatlanjaiért cserébe megszerezte az épületet az ukrán államtól, az igazán siralmas látványt nyújtott – még padló sem volt benne. 2005. január 1-re a két raktárhelységet és egy kisebb irodai részt sikerült teljesen rendbe hozni. Az egyik nagyobb helységből végül kutatóterem lett, ennek és az irodahelység berendezésének gondját a KRE Diakóniai Osztálya levette a vállunkról, igazgatója, Nagy Béla főjegyző úr segítségére a húsz év alatt bármikor számíthattunk. A raktárba modern polcrendszer és szakszerű tárolódobozok kerültek a Tiszántúli Református Egyházkerületi Levéltár jóvoltából, illetve kezdeti »tőkének« megkaptuk a zsinati, konventi és egyházkerületi nyomtatott jegyzőkönyvek duplumait.

Az intézmény első igazgatója Lőrinczné Fábián Éva lelkésznő volt, őt követte 2007-től Kész Géza, 2013 és 2023 között Hájas István, majd 2023 februárjától napjainkig Szilvási Erzsébet.

Kész Géza aktív szervezési talentumának köszönhetően már 2008-ban a februári zsinat megtekinthette az emeleti rész északnyugati termében a klenódiumokból és úrasztali terítőkből álló első kiállítást. Ez vált számunkra mérföldkővé, ettől a dátumtól számítjuk magunkat múzeumnak is.

Az intézmény többi részének belső felújítása vontatottabban haladt, nagyrészt a pályázati lehetőségektől függően. De 2010-re már teljesen belaktuk az épületet, így a múzeumi részleg a folyosókat is ide számolva 11 kiállító teremmel rendelkezik. Kárpátalja 45 gyülekezetéből vannak ránk bízott tárgyaink.

Ezek közül a legimpozánsabbak talán a viski és a huszti fedeles serleg, a beregszászi kókuszdióserleg (mindhárom a 17. század remeke), a feketeardói, szőlősgyulai és a beregszászi gyülekezetekből beszállított nürnbergi tányérok vagy a feketeardói aranyozott tölcséres pohár 1635-ös vésett jelzéssel.

Ónkannáink között a két legrégebbi a viski 1615-ből, és a mezővári 1619-ből.

Különösen büszkék vagyunk az Egry Ferenc által kisgejőci műhelyében öntött, gazdagon díszített harangra is, mely a beregardói gyülekezet tulajdona.

De lokálpatrióta lelkünknek nem kevésbé értékes a szőlősvégardói egyház kicsiny templomi harmóniuma sem…

Úrasztali terítők és egyéb templomi textíliák képezik a múzeum leggazdagabb gyűjteményét – 246-ot tartunk számon belőlük. A két legrégebbi közöttük a beregsomi terítő 1705-ből és a feketepataki 1726-ból.

A beszállító körutak során rendszeresen érkeztek hozzánk felajánlások nem egyházi jellegű tárgyakról is. Ezekből az évek folyamán egy kisebb néprajzi tárlat alakult.

A levéltári kutatói naplóba az évek során 805 kutatási alkalom került bejegyzésre. Elsősorban főiskolás és egyetemista diákok évfolyam-munkájához vagy szakdolgozatához próbálunk segítséget nyújtani, de előfordulnak lelkipásztorok, hivatásos családfakutatók és doktoranduszhallgatók is a kutatók között.

Ezenkívül közel 1800 alkalommal tudtunk segíteni olyan sorstársainknak, akik felmenőiket keresték.”

Az ismertetőt követően Szilvási Erzsébet tárlatvezetést tartott a jelenlévők számára, melynek keretében bemutatta a múzeumi kiállítást. A termekben számos értékes tárgy került kiállításra: úrasztali terítők, úrvacsorai kancsók, kelyhek, régi könyvek, iratok, harmóniumok, lelkészi palástok.

A tárlatvezetést követően szeretetlakomával ért véget az ünnepi alkalom.

Marosi Anita

Kárpátalja.ma