Ülök egy széken…
… és az arcomat süti a nap. Október legeslegutolsó napján. Élvezem, hogy melegít. Kicsit éhes is vagyok, de nemsokára egy húsmentes burger fog a fogalom alatt szétmállani, hogy jóllakassam magam. Jelenleg, most nincs semmi bajom, sőt nagyon is jól vagyok. Mondom, a nap süt.
Apró kicsi dolgok, már megint, hiszen az apró pici dolgok tesznek igazán boldoggá.
Ám nagyon nehéz ezekre koncentrálni, pedig…
…a nap az arcomat süti, október vége van és ennyi.
Megjött a burger. Első harapás, tűz forró a belseje. Alíg bírom a szájüregemben tartani. De lecsúszik. Lassan végzek vele, jóllakom, laktat.
A nap az arcomat süti.
Lehetne ez egy többévvel ezelőtti emlék, olyan amilyen bármelyik október legeslegutolsó napján megtörtént velem, de itt és most történik.
De jó nekem. Az arcomat süti a nap. A hasam egy időre tele.
Felállok, a jóllakottságtól és a napsütéstől kicsit meg is szédülök. Fizetek, körülnézek és elindulok. Elhagyok egy szép pillanatot.
Akár telhetnének így is a mindennapok, dehát így is telnek, ha így nézek rájuk, ha így alakítom őket. A magam ura vagyok.
Ui: …vége.
Erbé