Sz. Kárpáthy Kata: peron

oldalról vakít a nap és vág a szél
toporzékol mellettem egy család
kilátásomat betonoszlopok állják el
mögötte mocskos üvegű épület
hirdeti a mulandóság evangéliumát
galamb sétál a sínek közelében
remélem nem ugrani akar
egy galambnak amúgy sem kell ugrani
de ha mégis ne a vonat elé
olyan szomorú lenne nélküle
a péntek és a madártársadalom
mint ősszel a költöző gólyák
behúzott nyakkal gyűlnek az emberek
a mi járatunk még távol jár
egy kilométerre két perc késéssel
minden vonat csak remény

Forrás: Együtt folyóirat 2025/4