Kárpátalja anno: Técső: dohánybolt

Az Európai dohánytermesztés több mint ötszáz éves múltra tekint vissza.

A Kárpát-medencében először a XVI. században, Erdélyben kezdődött el e nemes növénynek a termesztése. A dohányzás szélesebb körű elterjedésével új termesztési körzetek jelentek meg és szinte az egész akkori Magyarország területén megtalálhatók voltak a dohánykertészek és ültetvényeik.
A dohány termesztése, feldolgozása és árusítása 1850-ig szabad keretek között folyt, majd 1851. március 1-én az osztrák császár nyílt parancsával kiterjesztette a dohány állami egyedáruságát. Ezt követően 1851-1866. között Magyarországon a Magyar Királyi Dohányjövedék közös igazgatás alatt állt az osztrák jövedékkel. A kiegyezést követően 1867. augusztus 21-vel a magyar királyi pénzügyminiszter irányításával külön vált a Magyar Királyi Dohányjövedék, melytől datálható a dohány-termesztés központi termelésszervezése. Az ekkor kialakult termelésirányítási modellt évszázadokon keresztül alkalmazta az ipar, természetesen mindig a kor elvárásainak és társadalmi környezetének megfelelően.
Magyarországon, a pestisjárvány idején a nagyszebeni orvosok megelőző módszerként a dohányzást javasolták.
II. József egyenesen pártolta a dohányzást és a dohánytermesztést. Bánsági községekbe eredeti amerikai dohánymagokat hozatott, ennek termése lett a nevezetes „császárdohány”. Az 1848-49-es szabadságharc előtt 55.000 holdnyi területről 50.000 mázsa dohányt értékesítetek.
Az 1830-as években, amikor a szivarkereslet nagyobb mértéket öltött, a magánvállalkozók száma is szaporodott. Nagyobb gondot kezdtek fordítani a gyárak berendezésére.
Magyarországon az első szivarkagyártmányok forgalomba hozása 1865-ben kezdődött, a fiumei gyár termelésének beindításával. Ekkor jelent meg a kettős szivarka, melynek ára 2 krajcár volt.
1872-ben Temesváron, 1883-ban Kolozsváron kezdődött meg a gyártás. Ugyanebben az évben kezdte meg működését a Ferencvárosi Dohánygyár, a Köztelek utcában. Itt készült az első, nagysikerű Magyar elnevezésű szivarka. 1889-től a Debreceni, 1892-től a Budapest-Óbudai dohánygyár is megkezdte a cigaretta gyártását. 1911-ben indult meg a Ferencvárosból áttelepült Lágymányosi Dohánygyár termelése. 1915-ben 22 dohánygyár működött az országban: Erzsébetváros, Lágymányos, Óbuda, Debrecen, Eger, Fiume, Kassa, Kolozsvár, Munkács, Pápa, Pécs, Pozsony, Sátoraljaújhely, Selmecbánya, Sepsiszentgyörgy, Szeged, Szentgotthárd, Szepesbéla, Szomolnok, Temesvár, Zágráb, Zengg.
A Millenniumi Kiállításon külön pavilon épült a Magyar Királyi Dohányjövedéknek.
1882-ben már 19 millió, egy év múlva 38 millió cigarettát gyártottak az országban. 1889-ben közel félmilliárd, 1894-ben csaknem 700 millió cigarettát füstölt el az ország. 1927-ben „csak” 2 milliárd darab fogyott, mert ebben az időben kezdtek megjelenni a dohányzás ártalmairól szóló iratok. 1952-ben 8 milliárd, 1958-ban 15 milliárd, 1967-ben 20 milliárd, 1974-ben 25 milliárd szál volt az éves fogyasztás. A felmérések szerint 1998-ben 30 milliárd cigaretta hamvadt el.
A cigaretták károsanyag tartalmát folyamatosan igyekeztek csökkenteni. A nikotincsökkentésre két eljárás adódik: vagy különböző szűrőket alkalmaznak, vagy a dohány nikotintartalmát próbálják csökkenteni.
Az első „nikotinmentes” cigaretták nálunk már az I. világháború után megjelentek, hazai gyártmány viszont csak jóval később, a harmincas évek elején került forgalomba, s Nikotex néven vált hamarosan népszerűvé.
Az ötvenes években forgalomban lévő cigaretták még 40 mg kátrányt és 3 mg nikotint tartalmaztak. Ezek az értékek a 80-as évekre 20-24, illetve 1,3-1,5 mg-ra csökkentek.
Forrás: dohanymuzeum.hu