150 éve született gróf Klebelsberg Kunó kultúrpolitikus

Dr. gróf Klebelsberg Kunó 1875. november 13-án született az Arad megyei Magyarpécskán arisztokrata családban. Magyar-osztrák ősöktől származik, és jellegzetes német nevét édesapjától örökölte. Kortársainak, akik kételkedtek magyarságtudatában, így válaszolt: „ha idegen hangzású nevet viselő magyarnak szabad valamiben különbözni a többi magyartól, ez a különbség abban állhat, hogy a szenvedő hazát, ha lehet, még jobban szeresse.”

Kiváló szellemi képességei már középiskolai, majd egyetemei tanulmányai alatt megmutatkoztak, és a tudásanyag elsajátításához hozzájárult határtalan szorgalma. Az államtudományi doktorátust megszerezve 23 éves korában köztisztviselői pályán helyezkedett el. A közigazgatási ranglétra minden fokán a legkiválóbbat nyújtotta. Megismerve munkásságát megállapíthatjuk, hogy Klebelsberg a XX. század legnagyobb magyar tudománypolitikusa, aki az oktatásügy, a színházkultúra, a zeneművészet, az egészségügy, a publicisztika, a sport, a szellemi kutatóműhelyek, a levéltárak létesítésével bel- és külföldön egyaránt értékeset és maradandót alkotott.

Harmonikus családi élete nagyban hozzájárult, hogy a közjóért végzett munkáját minél eredményesebben végezhesse. Aránylag fiatalon nősült, felesége Botka Sarolta árvaleány, nemesi származású, akit férje halála után a csapások egész sorozata ért, főleg 1945 után. Kitelepítettként élt 1951–53 között egy Békés megyei tanyán, és 1964-ben halt meg.

1932. október 13-án a sajtóorgánumok a következő, hivatalos helyről származó hírt közölték olvasóikkal: „gróf Klebelsberg Kunó v.b.t.t. ny. magyar kir. vallás és közoktatási miniszter paratífusz után rekonualesz cence állapotban szívbénulás következtében kedd délután 5 óra 10 perckor meghalt.” Klebelsberg Kunó halála mindenkit váratlanul ért, hiszen ez év szeptemberében még járta az országot, tárgyalt, intézkedett.

Mint reálpolitikus kultuszminiszter a magyar oktatásügy, a magyar tudományos élet tervszerűbbé tételét, magasabb szintre emelését szorgalmazta. Ez a koncepció a kultúrfölény elméletében öltött testet. Azt hirdette makacs elszántsággal, hogy Magyarországot Európa legműveltebb államaihoz kell felzárkóztatni, ennek érdekében a tudomány, a művelődés fejlesztését, modernizálását tartotta élete fő feladatának.

Amikor 1922. június 16-án az új őrhelyére, a kultuszminiszteri tárca élére került, az új beosztás szinte kötelezővé tette számára munkaprogramjának ismertetését, melynek lényege egy mondatba sűrítve így hangzik: „Ne feledjük, hogy a magyar hazát ma elsősorban nem a kard, hanem a kultúra tarthatja meg.”

Forrás: Új Hevesi Napló, 2020. december