Esterházy János-emléktáblát avattak Beregszászban
Csendes, de annál meghatóbb eseményre került sor Beregszászban a római katolikus templom udvarán december 7-én. Ezen a napon avatták fel Esterházy János emléktábláját, egy olyan személyt méltatva ezzel, aki egész életét a magyarság és az Isten szolgálatának szentelte.
A Csehszlovákiában kisebbségben élő magyar népcsoport vezetőjeként a prágai, majd a pozsonyi parlamentnek is képviselője volt. Bátran védelmezte az Isten adta jogokat, az igazságot, az emberi méltóságot és az igazságosságot. A második világháború alatt védelmezte az üldözött zsidókat, lengyeleket és más nemzetiségű szenvedőket, amiért a magyar nyilasok és a német nácik is likvidálni akarták. 1945-ben a kommunisták letartóztatták, az NKVD elhurcolta, majd Moszkvában 10 év kényszermunkára ítélték, ahol súlyos tüdőbajt kapott. A Csehszlovák Népbíróság halálra ítélte, amit a kommunista hatóság a gulágról való visszatérte után életfogytiglani börtönre változtatott. A szükséges kezeléstől megfosztva súlyos szenvedések között 1957. március 8-án halt meg a mirovi politikai börtönben. Boldoggá avatási eljárását 2019-ben indították el. Azóta a Vatikán engedélyével Isten szolgája titulussal ruházták fel, és számos hívő közösség rendszeres zarándokmisékkel támogatja ezt a folyamatot.
Beregszászban a Pásztor Ferenc Közösségi Ház falára került az emléktábla, s ez nem véletlen. Sok szeretettel és tisztelettel emlékezünk rá, hiszen a kárpátaljai magyaroknak is parlamenti képviselője volt.
A felvidéki politikus 1933-ban ellátogatott a városba, és találkozott Pásztor Ferenccel, a szintén nagyra becsült és tisztelt, mártírhalált halt egykori plébánossal.
Az emléktábla-avatási szertartást a vasárnapi szentmise előzte meg, melyen jelen volt Szalipszky Endre, egykori beregszászi főkonzul, Szász Jenő, a Nemzetstratégiai Kutatóintézet tanácsadója, dr. Csonka Ákos az NSKI képviseletében, Vida László, Magyarország Beregszászi konzulátusának jelenlegi főkonzulja, Matl Péter, Munkácsy-díjas szobrászművész, az emléktábla alkotója, valamint dr. Molnár Imre történész.
A szentmise végén Szalipszky Endre olvasta fel Szász Jenő ünnepi alkalomra írt levelét, melyben ismertette Esterházy János szolgálatának nagyságát és fontosságát. Tolmácsolásában hallhattuk:
“Egy különleges emberre, egy példaadó mártírra, Isten szolgájára, egy következetességgel megáldott értelmiségire, egy érzékeny lelkű politikusra, egy értékeket megőrző és értékeket újrafogalmazó emberre, egy konzervatív, ugyanakkor szabadelvű keresztényre, egy kisebbségi sorsba taszított magyarra és sorstársaival közösséget vállaló hívőre emlékezünk ma.”
Hangsúlyozta, hogy Esterházy János egyben a ma is legvágyottabb béke embere volt. Felvidéki mártírpolitikusként mindig igyekezett a rábízott magyar közösséget szolgálni, miközben mindent megtett a népek közötti béke és megértés előmozdításáért. Az ő életpéldája mutatja, hogy a valódi hűség és állhatatosság nem zárja ki a másik nemzet tiszteletét.
Vida László főkonzul is megosztotta gondolatait az egybegyűltekkel:
– Gróf Esterházy János gyűlölte az erőszakot, egyszerre volt antifasiszta és antikommunista. Úgy mentett ártatlan embereket, hogy a saját életét kockáztatta. Képes volt egyszerre védeni gettóba került zsidót, Magyarországhoz csatolt szlovákot, Csehszlovákiába vetett magyart, nácik elől menekülő lengyelt… Esterházy János mártíromságában az ukránok is a saját sorsukra ismerhetnek. Végig kitartott a trianoni békeszerződés békés revíziója mellett, igyekezett azonban távol tartani magát a szélsőségektől. Egyik felszólalásában ezt mondta: nekünk magyaroknak és szlovákoknak azt kell keresnünk, ami közel hoz egymáshoz bennünket, és nem azt, ami eltávolít. Meggyőződésem, hogy ez a gondolat itt és most Kárpátalján és Ukrajnában magyarokra és ukránokra vonatkoztatva is érvényes
– emelte ki.
Dr. Molnár Imre beszédében párhuzamot mutatott be Jézus keresztútja és Esterházy János életútja között. Egyik fogolytársa, Hetényi József úgy jellemezte őt, mint a magyarok szenvedő Krisztusa. Ahogy Jézust háromszor kísértette meg a sátán, úgy Jánost is háromszor csábították szélesebb utak felé. Lehetett volna miniszter Prágában, parlamenti képviselő Budapesten, emigráns politikus nyugaton, de ő hű maradt népéhez és szülőföldjéhez. Ahogy Jézust a Getszemáni kertben elfogták éjjel, és vitték ítéletre, úgy Jánost is sietve, éjjel, zárt tárgyaláson, titokban ítélték a Gulágra. Ahogy Jézus nem védekezett Pilátus előtt, úgy János sem védekezhetett. Ahogy Jézus a vállára vette a keresztet, úgy János is szörnyű megpróbáltatásokat élt át, vállára vette népe keresztjét. Ahogy Jézus találkozott szent anyjával a keresztúton, úgy János édesanyja is végig imádkozta fia elhurcolásának idejét, vele együtt szenvedve. Ahogy Jézus háromszor esett el a kereszt súlya alatt, úgy Jánostól is háromszor vonták meg az aposztil lehetőségét, ami miatt visszahullt a szenvedés porába. Ahogy Jézust megfosztották ruháitól, úgy Jánostól is elvették a börtönben ruháit. Olyan igazságtalanul küldték a Gulágra, mint ahogyan Jézust keresztre feszítették. De ahogyan Jézus imádkozott ellenségeiért a kereszten, úgy János is imáit, szenvedéseit ellenségeiért ajánlotta fel. Ahogyan Arimateai József elkérte Jézus szent testét, és saját telkén temette el, úgy egy jótevő saját telkén helyezte el János hamvait – összegezte a történész.
Az emléktábla leleplezése és avatása a szentmise után következett. Ekkor Matl Péter szobrászművész osztotta meg az emléktábla megalkotásával kapcsolatos gondolatait.
Elmondta, hogy nagy megtiszteltetés volt számára Esterházy János emléktáblájának elkészítése. Egy szimbolikus domborművet tervezett. Megpróbálta összefogni az Istenbe vetett hitet, a börtönt és a szentséget. Esterházy János portréjának hátterében egy kereszt látható, a kereszténység, a katolikus hit, amely végigvitte őt egész életében. A feje mögött található glória előre vetíti a mártíromságát. A csíkok pedig jelzik a börtön rácsait, amelyek összeolvadnak a történetével, lelkiségével.
A rendezvény a Himnusz eléneklésével zárult, majd a Pásztor Ferenc Ház nagytermében állófogadás várta a vendégeket.
A rendezvény társszervezője és támogatója a Nemzetstratégiai Kutatóintézet volt.
Fehér Rita