Békés karácsony – létezel-e még?

Évről évre szembesülünk azzal, hogy így a békés karácsony táján valahogy még nehezebb a mi belső békénket megtalálni és táplálni. Ahogy közeledik az ünnep egyre több feladat lép elénk jelezve, hogy még ezzel is dolgunk van, így pedig egyre jobban feszülünk szét. Ráadásul a világ hatalmainak játszmája is pofátlanul betolakszik a mindennapjainkba, amitől az az érzés hatalmasodik el rajtunk, hogy az emlékeinkben szépségesen békés, kedves karácsonyok soha nem térhetnek már vissza. 

Sajnos azt el kell fogadnunk, hogy arra fikarcnyi ráhatásunk sincs – bármennyire is fájdalmas ezt elismerni – hogy a világ békére találjon, de hiszem és tapasztalom, hogy a saját életünkben tehetünk azért, hogy békességünk legyen. (És talán egyszer sok ember belső békéje hatással lehet a nagy folyamatokra is. Tudom, az idealizmus nevetségesen idejétmúlt…)

„Dicsőség Istennek a magasságban, békesség a földön, jóakarat az emberek között!” (Lk 2,14) – hangzik az angyali kórus adventben, „Békesség nektek!” (Jn 20,19) – köszönti a feltámadt Jézus a világuk összetört romjain kesergő tanítványokat. Ma pedig hiszem, hogy ugyanezzel az örökké aktuális üzenettel lép hozzánk az Úr. Mintha azt mondaná: a békesség igazából nem kint, hanem bent tud létezni. Bennetek – Általam. 

Kérjük, és igyekezzünk engedni, hogy Isten békessége – minden káosz ellenére valamilyen csodálatos és megmagyarázhatatlan módon – teletöltse a szorongó lelkünket.

Szaniszló-Papp Adrien

Forrás: teso.blog