Vajon, hány új ruhája van Istennek?

Minden novemberben elhatározom, hogy ez az advent egészen más lesz, másra kerül majd a hangsúly. Aztán kisebb-nagyobb sikerekkel eltelik az advent, eljön a karácsony, aztán az új év megérkezésével számot vetek, mi hogyan sikerült. S mindig van, ami elmarad, mindig van, ami félbeszakad. Jó ötletnek tartom, hogy advent idején naponként olvassuk a Lukács evangéliumát, s akkor az ünnepre épp a végére érünk, újra végigvesszük Jézus életét, s ráadásul az ünnep nem csak a csecsemőjézussal lesz tele, de ott lesz majd erőteljesen az, miért is született meg – hogy meghaljon és feltámadjon. Most is nekikezdtünk, nagy lendülettel olvastuk, örültem, mert a gyerekek is hallgatták, aztán kicsit féltem is, vajon minden részlet nekik való-e? Aztán ez is félbeszakadt. Ahogy a gyermek megfogalmazta: minden időt elvett ez az advent. És tényleg, készülődés, szerepek, versek, fellépések, szolgálatok. S most itt vagyok megint az elhatározással, hogy a következő advent majd más lesz. Igyekszem javítani magam, foltozgatni. Egy igehirdetés azonban eszembe juttatta, Isten nem akar foltozgani, javítgatni az életemen. Ő megújít, új életet ad. Hiszen senki nem tesz foltot új posztóból régi ruhára. Isten, az én Atyám minden félbehagyott ügy, minden bukás után meg akar újítani. Vajon hagyom-e? Vajon hányszor ajándékoz meg új ruhával, új lehetőséggel, új élettel? Szeretete örökké tart! Bár engedném, hogy ma is megújítson, s holnap sem térnék el Tőle.

Szemere Judit

Forrás: teso.blog