Háromszázhúsz éve született Benjamin Franklin
Háromszázhúsz éve, 1706. január 17-én született Benjamin Franklin amerikai politikus, természettudós, a villámhárító feltalálója. A Nemzeti Archívum Sajtóarchívumának anyaga.
A szegény bostoni gyertyaöntő tizenhét gyermeke közül a tizenötödik az utolsó polihisztorok egyike volt, hiszen nyomdászként, íróként, politikusként, diplomataként és természettudósként egyaránt kiemelkedőt alkotott, egyben ő volt az első amerikai, aki a vén kontinensen is ismertséget és megbecsülést vívott ki magának. Mindezt úgy, hogy formális iskolai képzése két évig tartott, tízéves korától már apja műhelyében dolgozott.
Tizenkét évesen beállt bátyja nyomdájába, ahol minden keze ügyébe eső papírt elolvasott, tizenöt évesen már cikkeket írt bátyja újságjába, amelynek hamarosan szerkesztését is átvette. 1723-ban Philadelphiába költözött, majd Londonban képezte magát, hazatérése után nyomdásznak állt, és 1729-ben már sikeres vállalkozó, újságtulajdonos volt. 1733-tól adta ki évente almanachját, amelyből mintegy tízezer példány kelt el, az akkoriban példátlan siker biztosította számára az anyagi függetlenséget. Az üzleti élettől 1748-ban vagyonos és tekintélyes emberként vonult vissza, hogy a tudománynak szentelje magát. Néhány év alatt számtalan felfedezéssel és találmánnyal rukkolt elő. Foglalkozott a Golf-áramlattal, és elkészítette annak térképét, tervezett kályhát, hangszert, megalkotta az első bifokális szemüveget, írt a földrengésekről.
A közgazdaságtan terén Franklin volt az értéktörvény első megfogalmazója és a papírpénz bevezetésének harcosa, a százdolláros bankjegyen ma is az ő arcképe látható.
A köztudatban – méltán – mégis az elektromossággal kapcsolatos kutatásai révén ismert. Megfejtette a leideni palack (ember által készített elektromos kondenzátor, mely tárolta az elektromos töltéseket) rejtélyét: ez lényegében egy kondenzátor, amelynek két ellentétesen töltött vezetőjének kisülésekor látványos szikra keletkezik. Franklin figyelmét felkeltette a kisülés és a villámlás közti hasonlóság, ezért látványos kísérletet gondolt ki. 1752-ben egy vihar alatt egy réten sárkányt bocsátott fel, amelynek hegyére fémcsúcsot tett, a selyemzsinór földi végére pedig kulcsot kötött. Amikor a zsinór megtelt légköri elektromossággal, ujjával hosszú szikrákat csalt ki a kulcsból. Mondhatjuk, hogy rendkívüli szerencséje volt, mert a következő két tudóst, aki utánozni akarta, rövid úton agyonsújtotta az áram. A kulcs segítségével leideni palackot is feltöltött, és az így nyert elektromos szikrával borszeszt is lángra lobbantott.
A sárkány a tudományos világot is felvillanyozta, az immár világhírű Franklint tagjává fogadta a brit királyi tudományos akadémia. Franklin a gyakorlati következtetést is levonta:
azt javasolta, hogy a házak tetejére hegyes fémrudat tegyenek, amelyet vezeték köt össze a földdel, megvédve így az épületet a villámcsapástól.
A szerkezet valóban működött, 1782-ben Philadelphiában már több mint négyszázat szereltek fel. A villámhárító Európában nehezebben tört utat: III. György brit király az „istentelenség” elutasítására szólított fel, Franciaországban pedig per is indult miatta. A vádlott védője egy bizonyos Maximilien Robespierre volt.
Franklin a közéletben is tevékenynek bizonyult: neki köszönheti Philadelphia első közkönyvtárát, tűzoltó egyesületét, kövezett utcáit, egyetemét, tudományos társaságát, kórházát. 1753-ban az amerikai angol gyarmatok főpostamesterének nevezték ki, s már ekkor – hűvösen fogadott – javaslatot tett a gyarmatokat összefogó szövetségre. 1757-ben diplomáciai megbízást vállalt, öt évig Pennsylvania ügyeit képviselte az angol kormánynál. 1764-ben ismét Londonba utazott, hogy kieszközölje Pennsylvania „királyi gyarmattá” alakulását, s eljárt a gyarmatokra kivetett bélyegtörvény eltörlésének érdekében is. A gyarmatok ügyének védelmezése miatt szembekerült a kormánnyal, 1773-ban elvesztette postamesteri hivatalát, 1775-ben pedig a letartóztatás elől távoznia kellett.
A függetlenségi háború során, 1776-ban az „alapító atyák” egyikeként tagja lett a kontinentális kongresszusnak, és részt vett a Függetlenségi nyilatkozat megszövegezésében.
Még abban az évben Franciaországba küldték követnek, ahol szándékolt republikánus egyszerűsége elnyerte a versailles-i arisztokrácia tetszését, a felvilágosodás nagyjait pedig lenyűgözte az ember, aki megszelídítette a villámot. (Egy akkoriban készült vers szerint: Kiragadta az égből a villámot, és a zsarnok kezéből a jogart).
A kormány hivatalosan csak az amerikai győzelmek után fogadta, de már 1778 februárjában angolellenes kölcsönös segítségnyújtási szerződést írtak alá vele. A béketárgyalásokon ő vezette az amerikai küldöttséget, és 1783 szeptemberében Franklin írta alá az Egyesült Államok függetlenségét elismerő békét. 1787-ben az alkotmányozó konvenció tagjává választották, részt vett az alkotmány létrehozásában, bár egykamarás parlamentre tett előterjesztését elutasították. Ő vetette fel először a nyári időszámítás bevezetését is 1784-ben a világítási költségek csökkentése érdekében. Élete végén visszavonult a közügyektől, utoljára egy rabszolgaság-ellenes pamfletet írt. Benjamin Franklin Philadelphiában halt meg 1790. április 17-én, emlékére egy hónapos gyászt rendeltek el.
Egyéniségét legjobban saját maga által fogalmazott sírfelirata jellemezi: Itt nyugszik Benjamin Franklin teste, egy könyvnyomtatóé; olyan, mint egy régi könyv fedőlapja, amelyből kivették a belsejét, amelyről leszedték a föliratot és az aranyozást – férgek eledele. Azonban maga a mű nem vész el, hanem hite szerint egykor újra meg fog jelenni egy új, szebb kiadásban, újra átnézve és javítva a Szerző által.
A philadelphiai Franklin Intézet 1824 óta tiszteleg öröksége előtt azzal, hogy kitüntetéseket adományoz a tudományos és a mérnöki munka kiemelkedő teljesítményeiért. A 2022-ben a Benjamin Franklin-érem egyik díjazottja élettudományok kategóriában Karikó Katalin Nobel-díjas biokémikus volt.
Forrás: hirado.hu
Nyitókép: Wikipédia