Vasárnapi üzenet

„Bizony, bizony, mondom néktek, nem azért kerestek engem, mert jeleket láttatok, hanem azért, mert ettetek a kenyerekből és jóllaktatok.” (Jn. 6, 26)

Az év kezdete mindig egyfajta útkereséssel jár. Keressük az irányt, a biztos pontokat, a lehetséges célokat. Azt, amire ráállíthatjuk az előttünk álló hónapokat. Sokszor Istenhez is így közeledünk: Uram, mit hoz majd ez az év, milyen változásokat, milyen hozamokat és veszteségeket, milyen „kenyeret”? Jézus azonban ebben az igeszakaszban leleplezi az ember szívét és szándékát. Nem a keresést utasítja el, hanem megmutatja annak valódi indítékát. A tömeg kereste Őt, de nem azért, mert felismerte volna benne az Istentől küldött Megváltót, hanem mert egy alkalommal jóllaktak. A csoda után a haszon maradt a középpontban, nem a jel, amely túlmutatott önmagán.

Tükröt tart elénk az ige. Miért keressük Jézust? Miért imádkozunk? Azért, mert szükségünk van segítségre, megoldásra, erőre egy új kezdethez? Vagy azért, mert vágyunk arra, hogy megértsük az Úr akaratát, és vele együtt járjuk végig az előttünk álló időt? Jézus szavai nem vádolnak, hanem hívnak: ne érd be a kenyérrel, lásd meg azt, aki az élet kenyere, aki az élet forrása.

Az új év tele van bizonytalansággal. Nem ismerjük az előttünk álló utat. De Jézus ismeri. Ő nem ígéri, hogy mindig megelégít a földi értelemben vett kenyérrel, de azt igen, hogy mellette azzá válhatunk, akinek az Atya látni akar. Nem kész megoldásokat ad, hanem élő kapcsolatot, amelyben növekedhetünk, formálódhatunk, végső soron boldoggá lehetünk. Akkor is, amikor a kenyér éppen elfogy, amikor az emberi tervek és elképzelések meginognak, amikor a várt fordulatok elmaradnak.

Éppen ezért az új év kezdetén különösen fontos megállni és őszintén feltenni a kérdést: mit várok Istentől ebben az esztendőben? Csupán azt, hogy betöltse szükségleteimet, vagy azt is, hogy formálja a szívemet, vezessen, használjon engem áldásként mások életében. Jézus arra hív, hogy ne csupán a jóllakottság, elégedettség pillanataiban kövessük Őt, hanem akkor is, amikor ez kihívást, lemondást, áldozatot jelent. Amikor a neki való engedelmesség fontosabbá válik, mint a haszon.

Hadd legyen őszinte imádságunk ez: Úr Jézus, taníts úgy követni téged, hogy nem pillanatnyi megelégedést, enyhülést várunk csupán, s nemcsak gyógyírt testi-lelki bajainkra, hanem nyisd meg a fülünk a hallásra, s adj nekünk engedelmes szívet, hogy amit megértettünk, legyen bátorságunk és erőnk megcselekedni. Ámen.

Szimkovics Tibor
ráti és minaji lelkipásztor

Forrás: karpataljalap.net