Vasárnapi üzenet: Álarccal vagy nélküle?

Isten segítségével átlendültünk a farsang időszakába. Mulatságok és álarcosbálok sokaságát látjuk világszerte. Gondoljunk csak például a híres velencei karneválra. És mi köze van az álarcnak a kereszténységhez? Vagy mire tanít bennünket a farsang időszaka? Nagyon egyszerű. Az álarcnak keresztény szempontból két különböző jelentősége, jelképe van. Az egyik az, hogy az álarc mögött bárki elrejtőzhet. Senki sem tudja, hogy egy előkelő és gazdag valakit vagy egy ágrólszakadt szegény embert takar a maszk, a jelmez. Hisz ilyenkor a gazdag is öltözhet nincstelennek, és a szegény is királynak adhatja ki magát. Nem tudjuk megkülönböztetni, hogy valójában ki kicsoda. Ez azt jelenti, hogy az álarcok által mindenki egyenrangúvá válik. Minden álarcoshoz inkább úgy közelednek, hátha egy jelentős személyt rejt, és így talán jobb kedvesnek lenni. Nekünk, keresztényeknek személyválogatás nélkül kell közelítenünk másokhoz. Nem kell figyelembe venni az álarcokat. Jézus is erre tanít bennünket. Ő is ilyen volt, hisz amikor Jézushoz kérdést intéztek a farizeusok tanítványai, ezt mondták: „Mester, tudjuk, hogy igazat mondasz, az Isten útját az igazsághoz híven tanítod, nem vagy tekintettel senki személyére, mert nem igazodol emberi tekintélyhez” (Mt. 22, 16). Ezért az álarcosbál így nagyböjt előtt arra tanít bennünket, hogy az életben mindig arra kell összpontosítanunk, hogy egy személlyel állunk szemben, nem számít, hogy milyen a külseje, státusza, mert mindaz csak jelmez. Ami mögötte van, az a fontos – az ember.

De az álarcnak másik jelentése is van, mégpedig az, hogy az álarcok által sokan másmilyeneknek akarnak tűnni a külvilág felé, mint akik valójában. Ennek sok oka lehet. Talán az, hogy nem vagyunk megelégedve önmagunkkal, vagy csak hencegni, felvágni akarunk mások előtt. Valljuk be őszintén, néha képmutatók vagyunk. Ezt viszont Jézus elítéli: „Jaj nektek, írástudók és farizeusok, ti képmutatók!” (Mt. 23, 13). A vámosról és a farizeusról szóló példabeszédben is látjuk, hogy a farizeus gőgös és hencegő álarcot visel, míg a vámos minden álarc nélkül felvállalja és alázatosan bevallja bűneit. Nemkülönben a tékozló fiú is, ameddig tartott a gazdagság, addig viselte az önteltség álarcát. Szinte mindenhatónak érezte magát. De amikor elmúlt a jólét, és mindenki elfordult tőle, akkor látta csak meg igazából önmagát és bánta meg édesapjával való magatartását. Akkor hullott le az álarca. Ezért keresztény szempontból a farsang arra is tanít bennünket, hogy közeleg a nagyböjt időszaka, amikor mindenkinek le kell vennie az álarcát, hogy teljes gyarló s bűnös mivoltában odaálljon a Mindenható színe elé, hogy a bűnbánat által megújuljon, s már ne legyen szüksége álarcok mögé bújni.

Tanuljunk meg önmagunk lenni! Ne féljünk az igazságtól! Vessük le álarcainkat! Ha rosszak vagyunk, változzunk meg Isten segítségével a bűnbánat által. Legyen számunkra fontos Isten képmására alkotott emberként élni s másokban is meglátni eme képmást, még akkor is, ha az álarc mögé van rejtve. Igaz és álarcoktól mentes életünkkel dicsőítsük az Atyát, a Fiút és a Szentlelket, most és mindenkor, örökkön örökké. Ámen.                 

Dr. Szolánszky Ágoston
görögkatolikus pap

Forrás: karpataljalap.net

Nyitókép: illusztráció