Weinrauch Katalin: A Tisza

Ott, ahol a hegyek ormát
örök hó boritja,
orkán hangját, fenyőzugást
madárdal csitítja,
hegyoldalon kicsi forrás,
átlátszóan tiszta
– onnan indul hosszú útra
szép folyónk, a Tisza.
Kavicsokon ugrándozik,
bukfencet vet és bokázik,
eltekereg erre – arra,
a regulát be nem tartja,
sokat csacsog, virgonckodik,
de ha egyszer megharagszik
•Sziklát görget, hidat rombol,
vak dühében csak úgy tombol,
mindkét partját marja, tépi,
fák gyökerét nem kiméli!
aztán csitul, megszelídül,
lustán, békésen elterül,
széles hátán hajot ringát
•szőke Tiszának csendben ballag.

Forrás: vin-library.org