Táncolt a lelkünk
Az év második bemutatójára telt meg a Kárpátaljai Megyei Magyar Drámai Színház nagyterme március 20-án. Ez alkalommal a Lélektánc című darab került színpadra, melyet Gál Natália színművész álmodott meg és rendezett, s az előadó szerepét is ő vállalta el. Segítségére volt két táncos, Pércsi Lajos és Turóczy Antónia, akik lépéseit Orosz Péter és Orosz Enikő tánctanárok tervezték meg és igazgatták.
Mindig nagy öröm, ha olyan rendező állítja színpadra a művet, aki jól ismeri a kárpátaljai közönséget és a helyi színházat is. Gál Natália már számos alkalommal rendezett nagy sikerrel előadást a beregszászi színházban, így most is izgatottan vártuk az új ötletet és az új élményt.
Egy tavaszi péntek este tökéletes időpontnak bizonyult ahhoz, hogy elmélyüljünk egy irodalmi-zenés táncszínházi előadásban, amely a szerelem örök világába repítette el a nézőt. A közönség az előadás által felismerhette a szerelem különböző fázisait és az ember érzelmi állapotait, melyeket az előadó az élet különböző szakaszain keresztül mutatott be: az első szerelembe eséstől egészen a halálig.
A szerelem mindenki számára ismerős érzelem, mely annyi mindent hív elő az ember lelkéből: felemel, életkedvet ad, simogat, elringat, kiszínezi a hétköznapokat, emellett pedig sokszor kapcsolódik fájdalmas emlékekhez, kételyhez, csalódáshoz, mély zuhanásokhoz és véget nem érő lelki harcokhoz. Így a darab egyszerre csalt mosolyt és könnyeket a nézők arcára.
– Ez a téma már nagyon régóta foglalkoztat – vallotta be Gál Natália. – Gondolom, minden ember életében vannak időszakok, amikor végiggondolja az életét, a kapcsolatait, és elgondolkodik azon, mi is az a szerelem, mi az, ami hozzákapcsolja a párjához. Akár fiatal, akár középkorú, akár idősebb korban – fejtette ki a rendező.
Elmondta, hogy körülbelül hat évvel ezelőtt kezdett el dolgozni a Lélektáncon, ám azután egy időre abbahagyta a munkát. Most érezte úgy, hogy eljött az ideje: elővette a terveket, hogy egy olyan előadást hozzon létre, amely valóban megérinti az embereket.
A közönség egy lírai, irodalmi szövegekből álló alkotást láthatott, melyet a rendező a költészeten keresztül próbált átadni. Az irodalmat a tánccal, a mozgással, a zenével és a látvánnyal ötvözte. A Lélektáncban többek között József Attila, Szabó Lőrinc és Petőfi Sándor műveit hallhattuk, de világirodalmi alkotások is megjelentek a színpadon.
Az irodalom mellett a darab másik lényeges pillére a tánc volt, mégpedig a magyar népi és más jellegű táncok ötvözete. Orosz Enikő és Péter tánctanárok Gál Natáliával egyeztetve, az irodalmi művek alapján tervezték meg a koreográfiát.
– Nem volt egyszerű elindítani a munkafolyamatot – árulta el Gál Natália. – Turóczy Antónia és Pércsi Lajos évek óta néptánccal foglalkoznak, de nekem más elképzelésem volt, a zene is különbözik a magyar népzene világától. Meg kellett találni azt a középutat, amely kényelmes, ugyanakkor beleillik az előadás egészébe. Szerettük volna hitelesen átadni a Lélektánc üzenetét. Meg is találtuk ezt a pontot, ahol találkozni tudott a néptánc, a világi zene, a líra, a gondolatok és természetesen az érzések. Művészileg, alkotóként sikerült találkoznunk ebben a nagyon bonyolult rendszerben, amely a fejemben megszületett
– mesélte.
Az előadáson keresztül Gál Natália megmutathatta minden korszak örök nőjét és örök férfiját, valamint kimeríthetetlen kapcsolatukat. Mindenki beleláthatta saját életútját, amiből meríthetett, visszaemlékezhetett vagy tanulhatott. Minden néző úgy térhetett haza, hogy vitt magával egy kis darabot az előadásból, amit be tud építeni a saját életébe. És talán újra átélhette, hogy táncolt a lelke…
Fehér Rita