A Polónyi Katalin Textilmúzeum
A múzeum legértékesebb darabjai között tartjuk számon a Nagydobronyból, a XX. század elejéről származó két hímzett férfi kötényt. 1908-ban és 1906-ban készült ruhadarabokról van szó. A magyar paraszti kultúrában a férfiak kötényét a matyók és a palócok kivételével sehol sem hímezték. Tudjuk azonban, hogy Nagydobrony egy palóc kirajzás, itt tehát szinte természetes, hogy megjelenik a gazdagon hímzett kötény, amelyet a fiatal legények viseltek ünnepi alkalmakkor, templomban. E ruhadarabokat fontos kiemelni a hozzájuk fűződő tisztelet miatt, hiszen ez a surc a férfi ünnepi viselet részét képezte.
Ugyancsak jelentős a nagydobronyi gyászviselet. A múzeumban kiállított darab jelentőségét mutatja, hogy ez egy eredeti nagydobronyi viseletet bemutató öltözet a 20. század elejéről. A településen élők viselete az eredeti paraszti ízlésvilág jegyeit hordozza. Az eredeti darabokat a felsőszoknya (kabát), kötény (kötő) és az ujjas (blúz) képezi a hozzájuk tartozó vállkendővel (nyakbavaló).
Ezeknél is autentikusabb a beregi falvakban szemtakaróként ismert, keresztelőre készített, és szemverés ellen is hatásosnak tartott nagydobronyi terítő, egy 1910-ben készült darab. A szemtakarót kizárólag jeles családi ünnepeken vették elő, azonban a kiállított darabon látszik a gyakori használat. A szemtakarót a pólya letakarására használták, nemcsak ünnepeken, hanem hétköznapokon is. A Polónyi-múzeum gyűjteményében található szemtakaró anyaga házilag szőtt vászon, technikáját illetően hagyományos keresztszemes hímzéssel (piros és kék színvilág) készült. Jellegzetessége, hogy körben rojttal szegett.
A temetési szokáskörben a halott körüli teendők sorába tartozik a halál beálltát követően a tükör letakarása. Úgy tartják, hogy a halott visszajárna, nem tudna nyugodni, ha a testből kiszálló lélek meglátná magát a tükörben. A tükörre való gyászkendő, a többi temetési textíliával egyetemben általában minden családnál megvoltak. Gyakran csak egy fehér textíliával fedték el a házban lévő tükröket. A Polónyi-múzeum azonban őriz egy 1936-os, keresztszemes hímzéssel készült feliratos kendőt. A felirat a következő:
1936
Isten veled.
Ami voltam vagytok ti.
Ami vagyok lesztek ti.
Ti reátok is a sir vár.
Ha a vég órátok le jár.
Míg éltek úgy éljetek.
Hogy jó véget érjetek.
A szőttesek és viseletek bemutatásához használt források:
1. Gál Adél „Elmúlik, Istenünk…” A temetkezés és az énekdiktálás szokása, és kéziratos emlékei az ugocsai református közösségekben. Beregszász: II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola. 2025
2. Kész Margit – Kész Barnabás A nagydobronyi viselet jellemzése Zorkóczy Miklósné népi iparművész jegyzetében. Beregszász: II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola. 2021
3. Kiss Nóra „Krisztus se evett kopasz asztalról, neki is megterítettek.” Zalai és somogyi szőttes lakástextíliák. In: Zalai Múzeum 2019. c. 229–250.
Gál Adél