Polónyi Katalin Textilmúzeum. A szőttesek motívumai
A II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Egyetem Polónyi Katalin Textilmúzeumának célja a beregi szőttes és beregi keresztszemes mind teljesebb bemutatása, annál is inkább, mivel 2022-ben a beregi keresztszemes hímzés is bekerült a Hungarikumok Gyűjteményébe.
A beregi hímzés az 1930-as évekből ered. Fóris Mária Beregi minták című kézimunkakönyvében számos mintával találkozunk, melyek a beregi textíliák elterjedt motívumai. Ilyen a szegfűs, a tulipános, a farkasnyomos, a szőlős, tölgyleveles, makkos, gránátalmás stb. minta. A motívumokat keresztszemes technikával hímezték, vagy szedett mintaként szőtték a vászonba. A múzeum darabjai között ebből a típusból van a legtöbb.
Mint tudjuk, a szőttesek elsődlegesen használati szereppel rendelkeztek. A rájuk került díszítés gyakran csak esztétikai funkcióval bírt, bár szimbolikus jelentésük sem elhanyagolható.
A textíliák szerepe a magyar népi kultúrában sokkal hangsúlyosabb, mint a tőlünk nyugatra fekvő országokban, és a díszítésükhöz használt módszerek, minták és színek is óriási eltéréseket mutatnak a Kárpát-medencében. A minták között nem tettek funkcionális különbségeket. Ugyanaz a rozmaringos minta ott van a gyászabroszon, másik helyen pedig az ünnepi terítőkön vagy komakendőn. A motívumok egy csoportja egész archaikus ábrázolásmódra vezethető vissza, és vannak újkeletű minták.
A legkorábban elterjedt hímzésminta az életfa-ábrázolás, melyek mára rengeteg változáson mentek keresztül, de lényegükben megtartották ősi szerkezetüket.
Az életfának esztétikai értelmén túl szimbolikus jelentése is van. Az embernek a halhatatlanság utáni vágyát ábrázolja, és egyben a termékenység szimbóluma is.
Hasonló jelentése van a hozzájuk kapcsolódó páros madárnak. A néphitben a szerelem és a termékenység ábrázolására használják.
Az emberábrázolás már ősidők óta ismert a világ minden táján. Díszítő motívumként mindenhol megjelennek. A beregi népművészetben babás mintaként ismerik. A helyi néphitben a babának varázserőt tulajdonítanak (a babára ruházzák át a gyermek betegségét), s így a felsorakoztatott babák között lévő életfákkal csak fokozzák ezt a hatást.
Keresztény szimbólumokat is találunk a minták között. Gyakran az ősi hullámindás szerkezetekbe épülnek bele. Néha egy szőlőfürt vagy kalász, néha pedig kereszt jelzi ezt. Ezek az ábrázolások Kárpátalja területén sok helyen megtalálhatók.
A hagyományos beregi hímzésminták jellegzetesen aszimmetrikusak. A gránátalma, az úri hímzéseken alkalmazott csigavonalas kompozíciók, virágbokrok, csokorminták stb. tartoznak ide.
Címeres minták gyakran képezték a kiskendők végének mintáját. Ezek zárt motívumokat képeznek. A minta közepén liliomszerű stilizált virág látható. A zárt motívum tetejét a korona zárja, csúcsán fácánszerű repülő madárral. Kétoldalt virágszerű kompozíció zárja a mintát.
Klasszicista minták is jelen vannak, mivel a beregi mintákra hatással volt a klasszicizmus is. Ilyenek a tölgyleveles, makkos és lóherés minta. Finomabb vásznak díszítésére használták ezeket.
Találkozhatunk a gyűjtemény anyagában a híres farkasnyomos mintával is, például egy szintén Polónyi Katalintól származó nagyberegi kispárnán.
Egy helyi monda úgy magyarázza a minta születését, hogy az éppen a lámpánál szövő asszony felfigyelt a kutyák ugatására, s kiszaladva azt tapasztalta, hogy a házőrző ebek összeverekedtek egy a hegyekből az sötétség leple alatt leereszkedett farkassal. Miután a kutyák elkergették a fenevadat, az asszony meglátta a hóban a sebzett farkas véres lábnyomát. Ennek hatására jelent meg szemei előtt a később híressé vált minta, amit mindjárt meg is szőtt.
Vidékünkön, hagyományosan, a szőtteseket fehér alapon piros és kék színekkel hímezték, később a fekete és piros szín terjedt el. Napjainkban is készülnek keresztszemesek, és beregi szőttes is szép számmal. Ez utóbbin igyekeznek az eredeti, fekete és piros vagy piros és kék színvilágot alkalmazni.
A Polónyi Katalin Textilmúzeum kulcsfontosságú intézmény Kárpátalja kulturális identitásának megőrzésében. A 2008-ban alapított intézmény elsődleges célja a kárpátaljai tárgyi kultúra, különösen a beregi szőttesek megőrzése és láthatóvá tétele. ezért dolgozik nap mint nap. A textíliák bemutatása mellett a múzeum néprajzi előadásoknak és konferenciáknak is helyet ad. A látogatók nem csupán megtekinthetik az itt lévő tárgyakat, hanem múzeumpedagógiai foglalkozáson is részt vehetnek.
A Polónyi Katalin Textilmúzeum 2024-től tagja a Vidéki Magyar Múzeumok Szövetségének (MVMSZ), besorolása szerint közérdekű muzeális kiállítóhely. Ez a második kárpátaljai intézmény, mely tagja a szervezetnek. Az MVMSZ a magyar vidéki muzeológia társadalmi elismertségéért, a vidéki múzeumügy szakmai korszerűsítéséért, megújításáért dolgozó, intézményi tagságú szervezet. Tagjai a megyei hatókörű városi múzeum mellett járási és városi múzeumok, gyűjtemények, határon túli múzeumok és országos múzeumok.
A motívumok bemutatásához felhasznált irodalom:
1. Csiszár Árpád, Felhősné Csiszár Sarolta A beregi népi textíliák lexikona. Debrecen: Kossuth Lajos Tudományegyetem Néprajzi Tanszék. 1983
2. Fóris Mária Keresztszemes kézimunkák Bereg-, Szabolcs-, Szatmár-, Ugocsa- és Zemplén-megyékben. Budapest: Exodus Kiadó. 1944
3. Kész Barnabás Motívumok és jelképek az ugocsai magyarság 19-20. századi népi díszítőművészetében. In Jakab Albert Zsolt, Peti Lehel (szerk.): Aranymadár. Tanulmányok Tánczos Vilmos tiszteletére. Kolozsvár: Kriza János Néprajzi Társaság. 2019. c. 305–320.
Gál Adél
Kapcsolódó: