A nap verse: Pócs István: Kék sündisznók vonulása

Kék sündisznók vonulnak most
végig az ereimben.

—lassú, komoly vonulás.
Szomorkás, nagy szemeikkel
meglátogatnak
minden vénát
és artériát.

Kék sündisznók repülnek
helyüket keresve, lassan.
Szomorkás szemük pislan
valahányszor
valamelyik
érfal megpattan.

Elől a nagyok, az öregek,
hátul a gyermek sünök
vonulnak nagy csendben.
És keresik bennem a szépet
Szelíd idő.
Szólnak magukról
titkok, tüskék és mélységek.

Ahogy meglátogattak,
úgy most el is mennek.
Lassú, komoly vonulással
itthagynak magamra.
Mennek
s mégegyszer már meg se nézik,
hogy a tüskéikkel
mi írást karcoltak
az érfalakba.

Forrás: pannontukor.hu