Anya, cicit!
A szoptatás az életünk része, amióta világ a világ. Mégis sok előítélet, tabu övezi. Van, aki pár hónap után megunja, mert korlátozva érzi magát a szabadságában. Van, akinek rémálmai vannak a szoptatás gondolatától is, mások nagyon szeretnék így táplálni a gyermeküket, de egészségügyi vagy egyéb okok miatt kénytelenek a tápszeres táplálás mellett dönteni. Annyi helyzet van, amiről mindenkinek megvan a véleménye, aminek sokan hangot is adnak – az anyák meg küzdhetnek a bűntudattal, szégyennel.
Bennem soha nem vetődött fel, hogy nem fog sikerülni a gyerek mellből táplálása. Nagymamáimnak ment, édesanyámnak úgyszintén – ennyi belső muníció elég volt ahhoz, hogy csírájában fojtsa el a kételyeket. Ehhez bónuszként a világ legszuperebb csecsemős nővérkéit fogtuk ki, akik odafigyeltek a részletekre, nem győzték hangsúlyozni a mellszívó fontosságát, így a magabiztosság mellé kellő technikai támogatás is társult. Az egyetlen, amit bánok, hogy nem vettem elég komolyan anyabarátnőim lanolinos tippjét: ha visszamennék az időben, ez a csodaszer folyt volna még a fürdővizem helyett is, már a műtőszobába indulás előtt. Az első pár nap sebesedő, vérző (nem illik ilyen undi dologokat megosztani, tudom, tudom…), a fájdalomtól a fejem falba verő etetéseit kevesebb elmormolt káromkodás tarkította volna. De egyébként meg ezután már a világ legklasszabb és legtermészetesebb, legkényelmesebb dolga volt a szoptatás.
Szoptatás, de hol?
Gyakorlatilag bárhol, ahol a gyereknek szüksége volt rá éhség, zaklatottság csillapítására. Soha nem voltam prűd, a szülészetet követően aztán végképp nem feszélyezett mások tekintete, jelenléte. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy idegenek arcába toljuk a „tejcsárdát”. Feltűnés nélkül, konszolidáltan is meg lehet oldani a hadműveletet. Ugyanakkor elfogadom azt, ha valakinek ez sok, esetleg túl intim dolognak érzi a nyilvános szoptatást. Valószínűleg kaptunk néha megrovó pillantásokat is, de nem másokkal voltunk elfoglalva, és szerencsére nem ért minket emiatt soha atrocitás.
Meddig?
A nemzetközi ajánlások félévig kizárólag anyatejes táplálást javasolnak, majd jöhet a hozzátáplálás. A szoptatás folytatását kétéves korig tanácsolják. A lényeg, hogy anya és baba is jól érezze magát a folyamatban. Egy tipp a végére, amit mi a saját kárunkon tanultunk meg: bizonyos esetekben fogproblémákat okozhat a gyakori éjszakai szopizás, ezért etetés után érdemes nedves kendővel áttörölni, amint megjelennek az első fogacskák.
Pallagi Marianna