Bátorítás

„Kelj föl, Úr Isten, emeld föl kezedet, ne feledkezz el a szegényekről! Miért vetheti meg Istent a gonosz? Miért mondhatja szívében: Nem lesz számonkérés? Pedig te látod a bajt, és észreveszed a fájdalmat, hogy kézbe vedd. Rád hagyja magát a gyámoltalan, az árvának is te vagy segítsége. Törd össze a gonosz karját, és kérd számon a bűnösön gonoszságát, egy se maradjon! Király az Úr mindörökké; a népek kivesznek földjéről. A szegények kívánságát meghallgatod, ó, Uram. Megerősíted szívüket, füled figyel rájuk, hogy igazságot szolgáltass az árvának és nyomorultnak, hogy földi ember többé ne rettentsen meg másokat. 10. Zsoltár, 12-18

A zsoltár második fele egy olyan embert mutat be, aki soha nem kap választ a miértekre, mégis tökéletesen bízik Istenben. Bár az igazság napja majd csak később következik, a bátorító ígéret a jelenben hat, ha őrá nézünk. Hogyan bízhatunk Istenben, ha azt látjuk, hogy mindenféle zsarnokság uralkodik? A hívő ember ismeri azt, aki olyannyira szereti a szegényeket, a gyámoltalanokat, a nyomorultakat, hogy szó szerint maga is azzá lett, és „erőszakkal és elítélve vitték el” (Ézsaiás 53,3-8). Bízzuk tehát rá magunkat!

Uram, a világ oly sok tragédiával és igazságtalansággal van tele! Jó lenne tudni a választ: „miért?” – mi áll a háttérben? De a látszat, valamint meglehetősen szűk ismereteim ellenére tudom, hogy soha nem tettél rosszat senkivel. Segíts, hogy bízni tudjak a te bölcsességedben, szívemet bátorítsd és erősítsd úgy, ahogyan csak te tudod. Ámen. 

Forrás: virtualiskavezonoknek.blogspot.com

Nyitókép: illusztáció. Forrás: pexels.com