Milyen dokumentumokra van szükség a lakásprivatizációhoz?

„Szeretném privatizálni a lakásomat. Tudom, mindenki rég túl van már a privatizáción, de eddig nem láttam szükségét, hogy magam is megtegyem – no meg a hivataljárástól, a rengeteg hivatalos papírtól is féltem. Azonban ahogy öregszem, egyre többet gondolok a halálra, s nem szeretném, ha egyetlen unokámnak, aki jelenleg is velem él, és gondoskodik rólam, utóbb emiatt gondjai támadjanak az öröklés miatt. Kérem, árulja el, milyen dokumentumokra lesz szükségem ahhoz, hogy a lakásomat magántulajdonba vehessem.”

– Az olvasónak nem érdemes szabadkoznia amiatt, hogy mostanáig nem privatizálta az ingatlant, amelyben él. Való igaz, hogy a polgárok többsége rég letudta már a privatizációt, ám időről időre máig találkozom praxisom során olyanokkal, akik még csak most tervezik megtenni ezt a lépést. Akad, akinek ideje nem volt rá, másoknak problémájuk támadt a szükséges dokumentumok beszerzésével stb. A lényeg, hogy az emberek többsége valóban nem tudja, hogy valójában milyen dokumentumokat kell benyújtani a privatizációt végző helyi önkormányzathoz, illetve annak végrehajtó bizottságához. Sajnos, ennek a tájékozatlanságnak azután az a következménye az ügyintézés során, hogy egyes hivatalnokok mindenféle pótlólagos dokumentumokat, iratokat követelnek a polgároktól, amelyekről pedig szó sincs a lakásprivatizációt szabályozó rendeletekben.

Az egyik leggyakoribb hivatali túlkapás, amikor azt követelik az ingatlanjukat privatizálni szándékozó polgároktól, hogy igazolják, nincs tartozásuk a kommunális szolgáltatásokért. Vagyis arra késztetik az embereket, hogy járják végig a szolgáltatókat, s szerezzenek be különféle igazolásokat, melyek bizonyítanák, hogy nem tartoznak se a vízért, se a villamos energiáért, se a gázért stb. Ebből a logikából azonban az következne, hogy tartozása kiegyenlítéséig a polgárnak nincs joga privatizálni a lakóhelyét, holott a törvényekben szó sincs semmi ilyesmiről, vagyis senkinek sem áll jogában tartozásai rendezését követelni a privatizáció fejében a polgártól.

A lakások, lakóépületek, illetve a szállók lakószobáinak a polgárok tulajdonába történő átadását az Ukrajna Lakásgazdálkodási Minisztériuma által jóváhagyott (2009. 12. 16./№ 396) rendelkezés szabályozza. Ennek 17. pontja rögzíti, hogy a polgár, illetve családjának tagjai által bérelt lakás privatizációja végett a privatizációt végző szervhez kell fordulni, ahol a folyamodó kézhez kapja az ehhez szükséges kérvény nyomtatványát, illetve tájékoztatják a tudnivalókról. A privatizációt rendszerint a helyi tanács végrehajtó bizottsága, vagy az általa létrehozott lakásgazdálkodási vállalat végzi.

A rendelkezés 18. pontja értelmében a polgárnak a következő dokumentumokat kell benyújtania a privatizációs szervhez:

– a szóban forgó lakóingatlan privatizációjára vonatkozó, kitöltött kérvény;

– igazolás a kérvényező „családjának összetételéről”, vagyis arról, hogy kik, hányan lakják az adott ingatlant, illetve egy másik igazolás is szükséges az általuk lakott helyiségekről;

– az adott lakóterület kiutalására vonatkozó végzés vagy szerződés másolata;

– azok a dokumentumok, melyek igazolják, hogy a kérvényező esetleges korábbi lakhelyein 1992-t követően nem élt a kedvezményes privatizáció lehetőségével az állami lakásalap terhére;

– a kedvezményes privatizációra feljogosító okmány másolata;

– a privatizálandó lakást bérlő polgár netán ideiglenesen távollévő családtagjainak írásos hozzájárulása az ingatlan magánosításához.

Ismételten felhívnám az olvasó figyelmét, hogy törvénytelen a hivatalnokok részéről a felsoroltakon kívül bármilyen egyéb dokumentumot követelni a polgároktól a privatizációs eljárás keretében. Érdemes kiállni a jogainkért, elutasítani az alaptalan követeléseket. Szükség esetén ügyünkkel a bírósághoz fordulhatunk. Ilyen esetben azonban előbb tanácsos kikérni jogász vagy ügyvéd véleményét.