Honismereti kirándulás a KMNE szervezésében
A Kárpátaljai Magyar Nagycsaládosok Egyesülete fontosnak tartja, hogy a felnövekvő nemzedék és az itt élő nagycsaládok is értékeljék hazánk kincseit, történelmét. Ezért is szervezünk honismereti kirándulásokat, amely lehetőséget ad ezek megismerésére.
A legutóbbi ilyen programra 2026. május 16-án került sor a Salánk – Bilke – Dolha – Iza útvonalon. Az ötvenfős csapatot Nagy Sándor kalauzolta el erre a tájra. Az alábbiakban az egyik résztvevő házaspár, Dávid Árpád református lelkész és felesége, Nóra, a KMNE helyi összekötője beszámolóját olvashatják.
Nagyon vártuk már a napot, hogy a meghirdetett honismereti kiránduláson részt tudjunk venni. Családunk korán reggel útnak indult, hogy Beregszászban csatlakozhasson a többi kirándulóhoz. Mi első ízben vettünk részt ezen a programon.
Utunkat imádsággal kezdtük el, miután felvettük a Nagymuzsalyból és Csetfalváról érkező családokat. Első megállónk Salánk volt, ahol a salánki tájházat tekintettük meg Kész Margit egyetemi tanár vezetésével. Láttuk a régmúlt világ nyomait, értékeit és hallhattunk a salánki életmód jellegzetességeiről. Csapatunk túravezetője Nagy Sándor volt, aki utunk során részletesen bemutatta a környék útba eső nevezetességeit. Minden hasznos információval ellátott bennünket. Nagyon sokat tanulhattunk kis hazánk eddig nem ismert értékeiről.
A következő megállónk Bilke volt. Itt megtekinthettük Kroton szobrát, aki bilke szülötteként, mint a XX. század legerősebb embere, bejárta a világot, és végül hazatért. A helyi görögkatolikus templomban Orosz Péter Pál vértanú boldoggá avatásának részleteiről mesélt a helyi egyházi képviselő.
Bilke után Dolhán tekintettük meg az első kuruc csata emlékére állított turulmadaras emlékművet és a helyi Teleki-kastélyt. Itt kicsit tovább maradtunk. Mindenki élvezte a kellemes időt. Félve indultunk el reggel, mert eléggé esősnek ígérkezett a nap, de igazi kirándulóidőt kaptunk.
Turánk utolsó állomása Iza volt, ahol a helyi mesterek fonott remekművei között válogathattunk. Túravezetőnk mesélte, hogy azért alakult ki itt ez a mesterség, mert a törékeny üvegkorsókat a XIX. században a szállítás során így akarták megőrizni, hogy ne sérüljenek. Utunk végén visszaérkeztünk Beregszászba, és kellően elfáradva, de maradandó élményekkel gazdagodva térhettünk haza otthonainkba.
Köszönjük a Kárpátaljai Magyar Nagycsaládos Egyesületnek a szervezést, túravezetőnknek és segítőinknek az áldozatos munkát, és minden résztvevőnek, hogy együtt tölthettük el ezt a szép napot. Tegye Isten áldottá továbbra is munkájukat!
Dávid Árpád és Nóra