Isten sohasem változik

Amikor a farizeusok meghallották, hogy a szadduceusokat elnémította, köréje gyűltek.

Egyikük pedig, egy törvénytudó, kísérteni akarta őt, és megkérdezte tőle: „Mester, melyik a nagy parancsolat a törvényben?” Jézus így válaszolt: „Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből. Ez az első és a nagy parancsolat. A második hasonló ehhez: Szeresd felebarátodat, mint magadat. E két parancsolattól függ az egész törvény és a próféták.”

 

Egy törvénytudó megkérdezte Jézust: „Mester, melyik a nagy parancsolat a törvényben?” (Mt 22,35-36)

Nemrég feleségemmel és a gyülekezet több tagjával együtt elhatároztam, hogy a Bibliát az elejétől a végéig elolvasom. Miközben átküzdöttem magam az Ószövetségen, belefáradtam az ismétlődő próféciákba, melyek Isten haragjáról és kemény ítéletéről szóltak. Nagy várakozással tekintettem az Újszövetségben kifejezésre jutó szeretetre.

Aztán feltettem egy fontos kérdést: Mi tette olyan haragossá Istent az Ószövetségben? Ezzel a kérdéssel a fejemben már nagyobb érdeklődéssel olvastam az Ószövetséget, és hamarosan felfedeztem legalább három fő okot Isten haragjára: más istenek imádása, igazságtalanság az elnyomottakkal, a szegényekkel és az idegenekkel szemben, és a gőg vagy önigazság.

Végül megértettem, hogy Istennek ugyanaz a természete az Ószövetségben, mint amit Krisztus megjelenít, amikor azt mondja, hogy minden törvény és parancsolat összefoglalható abban, hogy szeresd Istent teljes szívedből, és felebarátodat, mint magadat. Isten parancsolatai szerint úgy kezdhetünk élni, ha őt helyezzük első helyre az életünkben, törődünk a szegényekkel és lemondunk büszkeségünkről és önigazságunkról.

Imádság: Édes Istenünk, segíts, hogy életünkben te legyél az első és legfontosabb. Ámen.

Ma minden más felett Istent fogom tisztelni.