A nap verse: Becske József Lajos: Szárnyakon
Felsírnak hetedhét országok
(pokol a mennyből átszivárog),
dolgok foszlanak-tűnnek sorra,
eső hull egy Ady-szoborra,
sámándobon halott virágok
– elengedem ezt a világot.
Láz vagyok beteg gyermek testén,
gyilkos pengén véres-hideg fény,
örök hó fenn a Himaláján,
reccsenő vitorlán az orkán,
minden, mit őrangyalom rám oszt
– elengedem ezt a világot.
Szívem foltozott Krisztus-lepel,
szemem az égen csöndet legel,
ami bennem ég, fekete láng,
arcomon megperzselt lepkék, hát
lelkembe: vén hajómba szállok
– elengedem ezt a világot.
Bölcs vagyok, vagy csak boldogtalan,
ki magát siratja jajtalan,
ki szerelmeit eltemetve
vetemedett erre a versre?
Most már mindegy, Uram. Te látod:
– elengedem ezt a világot!
Forrás: hhrf.org