170 éve született Ivan Franko
170 évvel ezelőtt, 1856. augusztus 27-én született Ivan Jakovics Franko ukrán költő, író, műfordító, publicista, társadalomtudós, politikai aktivista.
A 19. századi ukrán irodalom egyik legfontosabb képviselője (Tarasz Sevcsenko és Leszja Ukrajinka mellett). Jelölték az 1916-os irodalmi Nobel-díjra, de halála miatt a jelölést nem értékelték.
Franko költészetének fontos részét képezik a forradalmi versek, ezeket politikailag aktív, fiatalabb korszakában írta (Elvtársaimnak a börtönből, Örök forradalmár, Kőtörők, Hazám, Börtönszonettek stb). Ezeket a verseket nem csak az osztrák, de az orosz hatóságok is betiltották. A Szovjetunióban éppen ellenkezőleg, baloldali mivolta és forradalmisága miatt piedesztálra emelték, ám a marxizmust élesen kritizáló írásait („gyűlöletre és osztályharcra alapozott vallás”-nak tartotta) elhallgatták.
Későbbi költeményei (Hervadó levelek kötet, 1896) romantikus lírai verseket tartalmaznak, az 1897-es Smaragdom kötet pedig filozófiai témákat boncol: a jó és rossz viszonyát, szépséget, hűséget, felelősséget, az élet értelmét. Sok életrajzírója az 1905-ös Mózes-t tartja egyik legfontosabb versének, amelyben a vezető és a nép viszonyát, a nemzet érdekeinek és ideáljainak konfliktusát írja le.
Prózai munkássága tíz regényt és több mint száz elbeszélést foglal magába. A legkorábbi az ún. Boriszlav-ciklus, amelyben a nép nyomoráról, a szörnyű társadalmi viszonyokról és a parasztok proletarizációjáról ír. Legfontosabb regényei a Boriszlav nevet (forradalmi mű az osztályöntudat ébredéséről), a Zahar Berkut (történelmi regény a tatárjárás idejéről), a Keresztutak (szociálpszichológiai regény a társadalmi osztályok kapcsolatáról).
Színdarabjai közül az ismertebbek a Lopott boldogság (1893) és a Szvjatoszláv fejedelem álma (1895) drámák és a Berkenye (1886) és A tanár (1896) vígjátékok.
Ivan Franko 1916. május 28-án hunyt el Lembergben.
Forrás: mediaklikk.hu