Horváth Lajos: Kárpátontúli Ukrajna postaigazgatása 1944-1946

Megjelent Horváth Lajos Kárpátaljai postatörténeti füzetek című sorozatának legújabb, immár kilencedik darabja. A magyarországi szakember ezúttal Kárpátontúli Ukrajna postaigazgatásának 1944 ősze és 1946 tavasza közötti időszakát dolgozza fel. Az alábbiakban e gazdagon illusztrált és a nem szakember számára is érdekes munkából adunk egy kis ízelítőt.

A szerző rövid történelmi áttekintéssel kezdi írását, amelyben emlékeztet, hogy a szovjet csapatok, pontosabban a 4. Ukrán front 18. haderege 17. gárda lövészhadtestének katonái 1944. szeptember 27-én érték el Magyarország területét a Tatár-hágónál. A magyar védelmi rendszer, az Árpád-vonal sokáig késleltette a szovjetek előrenyomulását, ám megállítani nem tudta. A benyomuló vöröskatonák sorra foglalták el a régió településeit. Kárpátalja „felszabadítása” október végén fejeződött be Csapnál, ahol egy időre megmerevedett a frontvonal. Mint Horváth Lajos leírja, 1944. október 28-án utolsókként Csapot és Ungtarnócot is megszállta az előrenyomuló szovjet hadsereg, de a honvédség másnap Csapot, majd október 30-án Ungtarnócot is visszavette. Ezután Gálocsot és Ungtarnócot a szovjetek csak november 21-én tudták véglegesen visszafoglalni, s november 26-án esett el végérvényesen Csap.

„Jellemző az impériumváltozások gyorsaságára, hogy amíg Csapon dörögtek a fegyverek, addig 1944. nov. 26-ára már sikerült összeterelni a hatalomnak Kárpátontúli Ukrajna (Zakarpatszka Ukrajina) néptanácsainak első kongresszusát Munkácsra, amelyik azután rögtön ki is mondta a terület „újraegyesülését” Szovjet-Ukrajnával. Ugyanakkor máris létrehozta a saját legfelsőbb államhatalmi szervét, a Kárpátontúli Ukrajna Népi Tanácsát (KUNT).

A sietségre azért volt szükség, mert a szovjetek hátában Husztra érkező csehszlovák delegáció, mintegy a csehszlovák állam restaurációjaként, 1944 októberétől csehszlovák állami szervként kezdett berendezkedni – ismerteti a korszak legfontosabb történéseit Horváth Lajos.

A Narodna Rada Zakarpatszkoji Ukrajini, azaz a KUNT a továbbiakban fokozatosan kiterjesztette joghatóságát Kárpátaljára, s a csehszlovák kormányküldöttség Husztról 1945 januárjában átköltözött Kassára, mint a szerző fogalmaz: a megszervezett „népi” nyomás hatására.

Az említett Népi Tanács valószínűleg még 1944 végén a kárpátontúli posta- és távíró-igazgatóság vezetőjévé egy bizonyos Langfeldert nevezett ki. Az első Horváth Lajos által bemutatott, e korszakból származó postatörténeti dokumentum az a valószínűleg még 1944 végén született rendelet, amelyet a Népi Tanács kommunikációs főmegbízottja 1945. január 3-án jelentetett meg. Ez a rendelet képezte az alapját a kárpátontúli posta megszervezésének. Eszerint az összes posta- és távirdahivatalnak sürgősen meg kellett kezdenie működését. A postahivataloknál kint lévő magyar bélyeg-, levelezőlap- és egyéb dokumentumkészletet össze kellett gyűjteni és felküldeni Ungvárra, a postaigazgatóságra, „ahol azokat megfelelően felülnyomják, hogy ilyen módon forgalomba kerülhessenek”. Új, ukrán nyelvű bélyegzőket kellett készíttetni, amelyeknek a helységnéven kívül a „POSTA – ZAKARPATSZKA UKRAJINA” szöveget is tartalmaznia kellett. Ezeken felül minden postai magánküldeményt az ungvári postaigazgatósághoz kellett továbbítani cenzúrázás céljából.

Tehát az elfoglalt Kárpátalján a szovjet posta megszervezése, bizonyos autonóm jelleggel, már 1944 decemberében megindult, ugyanakkor a keleti részen, Huszton és vidékén még a csehszlovák postaszervezet és szolgáltatás egzisztált 1945 januárjának második feléig – állapítja meg a szerző. Példaképpen felhozza, hogy a CSPx1944x kézi felülnyomású magyar bélyegek eddig ismert legkésőbbi felhasználása 1945. január 17-én történt Lipcse postahivatalában, Huszttól északra.

Ekkoriban a felülnyomásoknál, később az új rajzú bélyegek esetében is csak értékszámot tüntettek fel a bélyegeken, pénznemet nem. Ennek ellenére Horváth Lajos szerint egyértelmű, hogy „a pénznem 1945-ben Kárpátalján még a pengő-fillér volt egy ideig”. Ismeretes például egy orosz nyelvű ajánlási feladószelvény, amelynek megfelelő rovatában a cirill „P” betű jelzi a pénznemet.

Az új postaszolgálatnak a hátramaradt magyar királyi, magyar és ruszin nyelvű bélyegzők használata tilos volt, s mivel az új bélyegzők csak 1945 februárjának elejére készültek el, a hivatalnokok addig csakis a kézírásra hagyatkozhattak, illetve az átalakított magyar hely-kelet bélyegzőkből készített dátumbélyegzőket használták. Jellemző Rákos postahivatalának esete, ahol még 1944-ben a fekvő téglalap alakú keretvonalba foglalt magyar–ruszin nyelvű helybélyegzőt vették használatba. „Ez eredetileg fejbélyegző lehetett, de valószínűleg a kétnyelvű hely-kelet bélyegző meghibásodása következtében előlépett érvénytelenítő bélyegzővé. Ebből a bélyegzőből 1944-1945-ben kivésték a magyar helynevet, és az így nyert térben ajánlási ragjegyet alakítottak ki” – írja Horváth Lajos. De más esetekben is előfordult, hogy „megcsonkított” magyar bélyegzőket használtak.

„Visszamaradt hely-kelet bélyegzők hiányában, vagy mert tiltva volt a használatuk, mielőtt a definitív helybélyegzők megérkeztek volna, kénytelenek voltak ideiglenes helybélyegzőket csináltatni. Az egyik Beregszász BEREGOVO D POSTA szövegű fektetett téglalap alakú bélyegzője. A másik SALANKI / Z. U. (Zakarpatszka Ukrajina) köriratú körbélyegző” – teszi hozzá a szerző.

Zakarpatszka Ukrajina új rajzú, akkor talán véglegesnek szánt bélyegei közül először a 60 filléres került forgalomba 1945 áprilisának utolsó napjaiban. Ezt követte májusban a 100 és a 200 fillér értékű. A júniusban megjelent második bélyegsorozatban már 10, 20 és 40 filléres bélyegeket is nyomtattak. A korábban felülnyomott magyar bélyegeket az év augusztusáig lehetett bérmentesítésre felhasználni.

Ez a látszólag autonóm postai helyzet azonban nem bizonyult tartósnak. A Szovjetunió és Csehszlovákia 1945. június 29-én Moszkvában egyezményt írt alá Kárpátalja Szovjetunióhoz csatolásáról. Ennek megfelelően a területen 1945. november 15-től szovjet bélyegeket, szovjet postai díjszabást vezettek be. A pénz átszámítási kulcsa 2 pengő = 1 rubel volt. Az önálló kárpátontúli bélyegeket hivatalosan 1945. december 31-ig lehetett postai forgalomban felhasználni.

Kárpátalját 1946. január 22-én csatolták hivatalosan Szovjet-Ukrajnához, a terület neve ekkortól lett hivatalosan Zakarpatszka oblaszty (Kárpátontúli terület). Az addigi kárpátontúli helybélyegzők hivatalosan 1946 februárjáig maradhattak a postákon használatban, amikor is felváltotta azokat a szovjet (CCCP) hely-kelet bélyegzők sokasága, melyek orosz nyelvűek voltak.

Kárpátalja