Egy ukrán festő sorsán keresztül mutatják be a náci műkincsrablásokat
A nemzetiszocialista műkincsrablás által sújtott, a modernizmushoz tartozó alkotók tragédiájára hívja fel a figyelmet egy új digitális projekt. Ahogy arról a karlsruhei székhelyű Lost Generation Art virtuális múzeum beszámolt, a kezdeményezés Abraham Weinbaum ukrán származású festő életútján keresztül mutatja be az elfajzottnak bélyegzett művészek sorsát. Az archívum nemcsak az elrabolt alkotások felkutatását végzi, hanem a meggyilkolt alkotók életművének digitális rekonstrukcióját is elvégzi a nyilvánosság számára.
A kutatások a náci műkincsrablások kapcsán hagyományosan a régi mesterek klasszikus alkotásaira és a vezető nemzetiszocialista tisztviselők, elsősorban Hermann Göring tevékenységére összpontosítanak.
A portál által hivatkozott aktuális kutatási jelentés dokumentálja, hogy Göring miként használta fel az államapparátust saját magángyűjteményének felépítésére a carinhalli birtokán. A franciaországi, lengyelországi és szovjetunióbeli szisztematikus rablóhadjáratok, valamint az Adolf Hitlerrel folytatott belső versengés alaposan feldolgozott témák a történettudományban. Ezzel szemben a modern művészet képviselőinek kifosztása sokáig háttérbe szorult, a műtermeket feldúlták, az alkotásokat megsemmisítették vagy áron alul értékesítették.
Ezt a kutatási hiányt hivatott pótolni a Beatrix Früh által vezetett intézmény, amely az elveszett generációhoz tartozó művészek életútját tárja fel. Ennek egyik kiemelkedő példája az 1890-ben született Abraham Weinbaum esete, amely tényszerűen tükrözi egy egész művészgeneráció erőszakos megsemmisítését.
Az ukrán felmenőkkel rendelkező alkotó a két világháború között nagy népszerűségnek örvendett a párizsi szalonokban, és a párizsi iskola, az École de Paris elismert tagjává vált. A második világháború kitörését és Franciaország német megszállását követően a festő Marseille városába menekült. Életét azonban nem tudta megmenteni, 1943 januárjában egy razzia során letartóztatták, majd feleségével és lányával együtt a sobibóri haláltáborba deportálták, ahol márciusban mindhármukat meggyilkolták.
Az 1930-as évek Németországában a nemzetiszocialista kultúrpolitika a modern művészeti irányzatokat elfajzottnak minősítette. A náci ideológia a modernizmust összeegyeztethetetlennek tartott a rendszer által preferált monumentalista, árja művészetfelfogással. A zsidó származású vagy politikailag nemkívánatos művészek eltávolítása a kulturális életből egy átfogó társadalmi kirekesztési és kifosztási folyamat részét képezte.
A projekt által végzett életrajzi nyomozás és a fellelhető műalkotások digitális bemutatása biztosítja, hogy a diktatúra által halálra ítélt alkotók újra láthatóvá váljanak. A portál kéthavonta frissülő információs anyagai hidat képeznek a magángyűjtők és a hivatalos művészettörténeti kutatások között, elősegítve a történelmi emlékezet fenntartását.
Forrás: mult-kor.hu
Nyitókép forrása: lostgen.art