Megpihenni a Szűzanya lábánál
A kárpátaljai római katolikus hívek, mint minden évben, idén is szeptember végén zarándokolnak Máriapócsra, hogy elmondják a Szűzanyának minden örömüket, bánatukat, kérésüket, hálájukat. A zarándoklaton résztvevők péntek délután érkeztek és szombat reggelig maradtak. Egész éjjel imádkozva virrasztottak. Mint az elmúlt 4 évben mindig, a zarándokok áhított imaszándéka legfőképpen most is a béke volt. Kihez is mehetnének ezzel a kéréssel, ha nem Máriához, a Béke Királynőjéhez?
A hívekkel együtt kárpátaljai papok is szép számmal részt vettek a virrasztáson, a zarándoklat vezetője pedig Majnek Antal, a Munkácsi Római Katolikus Egyházmegye nyugalmazott püspöke volt.
Máriapócs mindig hatalmas feltöltődést, lelki megnyugvást ajándékoz a résztvevőknek.
Íme néhány visszajelzés, melyet a zarándokok fogalmaztak meg, miután ellátogattak a könnyező Szűzanyához:
„Hála Istennek, sokan gyűltünk össze a Szűzanya hívására. Kárpátaljáról több mint 200 hívő érkezett az Ungvári, Munkácsi, Beregszászi járásokból. Majnek Antal püspök celebrálta az esti szentmisét, azután Rácz István atya, benei plébános tartott egy egyórás szentségimádást. Jó volt hallgatni a tanítását. Megyesi László és Bacsó Róbert diakónusok a helyes imára tanították az egybegyűlteket, valamint arra buzdítottak, hogy ezekben a nehéz időkben is higgyünk, szűntelenül kérjük a Jóistentől a békét és a Szűzanya közbenjárását. Az este folyamán a hívek elimádkozták a három rózsafüzért: az örvendetest, a dícsőségest és az irgalmasság rózsfüzérét.
Éjfélig volt lehetőség a szentgyónás elvégzésére. Hajnali 2 táján a templom körül végeztük el a keresztutat. Ezt egyórás csend követte.
Reggel 6 órakor kezdődött a záró szentmise, melyet Rácz István atya celebrált. 7 és 8 óra között lehetőség volt beszélgeni, ismerkedni, majd elindultunk busszal a határ felé. Kicsit fáradtan, de lélekben feltöltődve érkeztünk haza. Ha Isten is úgy akarja, akkor jövőre is szeretnénk ott lenni.”
(B.A.)
„Hála legyen a Jóistennek, hogy eljutottunk Máriapócsra.
Az esti szentmise után másfél órás blokkokból állt az éjszakai virrasztás. Először szentségimádáson vettünk részt, majd Jónás atyával zsolozsmáztunk. A nevetleniek dicsőítése mindig az egyik központi része az éjszakának. Most is magával ragadt. Különböző rózsafüzéreket végeztünk, majd keresztutat jártunk. Róbert diakónus olvasta fel a stációk elmélkedéseit. Thurzó Péter atya, csapi plébános vitte elől az Oltáriszentséget, és minden állomás után szentségi áldásban részesültünk. Csodálatos volt! A reggeli szentmise előtt Janig Péter atya szentségimádásán vehettünk részt, amely inkább csendes és elmélkedésekkel teli volt. A szentmiséhez pedig mindenki írhatott imaszándékot, amit fel is olvastak.
Ugyanígy a dícsőítéseken is elmondhattuk kéréseinket. Hálát adhattunk, imádkozhattunk. Ezek nagyon szép pillanatok voltak. Azok imáját is elvihettük a Szűzanyának, akik nem jöhettek el velünk a zarándoklatra.
Antal püspök szentbeszéde az esti szentmisén arra irányult, hogy mennyire fontos a békéért mondott ima, valamint mesélt átéléseiről, melyeket a kelet-ukrajnai utazása során tapasztalt.”
(F.V)
„Az este szentmisével kezdődött, melyet Majnek Antal püspök celebrált. Beszédében a könnyező Szűz Anyáról beszélt. Felidézte a világtörténelem több helyszínét és évszámát ahol és amikor a könnyező Szűz ábrázatával találkoztak az emberek. Elmélkedésében elmondta, hogy a Szűzanya talán látja a sok szenvedést, ami az emberekre vár. Talán értünk is könnyezik Mária. A püspök atya bemutatta a jelenkor nehézségeit: mesélt arról, hogy Ukrajna egyes részein milyen nagy nélkülözésben élnek az emberek. Kiemelte, hogy nekünk, hívőknek, akik Jézus nevében kérjük az Istent, nincs mitől félnünk. Habár a világ a halált és sötétséget választotta, nekünk, akik Jézus nevében imádkozunk az Istenhez, kérve a Szűz Anya közbenjárását is, megadja a békességet. Ezt kell szem előtt tartanunk.
Rácz István atya a reggeli szentmise prédikációjában kiemelte, milyen fontos, hogy beszélgessenek egymással az emberek. S eközben ne a rossz dolgokat helyezzék a középpontba, hanem a jókat. Igy a közösség meg tudja tartani egymást még a legnehezebb időkben is.
A gyónásra várakozók a templomkertben, az éjszaka csendjében a hideg ellenére is türelmesen várták, hogy sorra kerüljenek,”
(P. A.)
„Hálás vagyok, hogy részt vehettem a máriapócsi éjjeli virrasztáson. Jó volt együtt imádkozni, öröm volt látni, hogy sokan összegyűltünk: gyerekek, férfiak is sokan jöttek. Sok ismerős jött el, akikkel csak ott találkozhatunk, mert elköltöztek Kárpátaljáról. Megerősödve, feltöltődve tértünk haza. Istennek legyen hála mindenért!”
(Sz. K.)
„Most voltam először Máriapócson éjszakai virrasztáson. Kicsit izgultam, hogy bírni fogom-e a virrasztást egész éjjel. Ennek ellenére nagyon szép élmény volt. Ami a legjobban tetszett, az a keresztút volt, amit Thurzó Péter atya és Bacsó Róbert diakónus vezetett. Gyönyörű volt a keresztútnak a szövege. Ami leginkább megragadta a figyelmemet és a szívemet is, hogy a keresztúton az Úr Jézus ment előttünk, Ő vezetett minket, mivel Péter atya legelől vitte az Oltáriszentséget, és minden egyes állomásnál a hívek felé fordította. Hiszem azt, hogy valóban az Úr Jézus vezette ezt a keresztutat. Nagyon szép volt a szentségimádás is, mely a keresztút után következett. A szeretetről szólt.
Jó volt megpihenni a Szűzanya lábánál, jó volt letenni azokat a terheket, amelyeket elvittünk oda magunkkal. Voltak kritikus pillanatok, amikor úgy éreztük, hogy aludni kellene, de kértük Istentől, hogy adjon nekünk kitartást, így kibirtuk az éjszakát. Csodálatos volt, hogy ott lehettünk.”
(K.A.)
„Életemben először jártam Máriapócson, és a legfontosabb, amit elmondhatok, hogy lelkileg mit adott ez az út számomra. Maga a helyszín és a templom is teljesen lenyűgözött. Az első pillanattól kezdve béke töltött el. A legmeghatározóbb élményem az éjszakai virrasztás volt. Őszintén szólva nem gondoltam volna, hogy sikerül ébren maradnom, bár nehéz volt, de Isten kegyelméből sikerült. Az imádságok, az énekek és a közösség ereje is átsegített a fáradtságon. Hálás vagyok, hogy a Szűzanyához vihettem a szívemben a szeretteimet és imádkozhattam értük, valamint a békéért is könyörögtünk. Bár küzdöttem a fáradtsággal, mégis lelkileg teljesen feltöltődve, megerősödve tértem haza, és úgy érzem, hogy ez az út még közelebb vitt Jézushoz.”
(P. A.)
„Mint minden évben, most is nagyon nagy lelkesedéssel indultam Máriapócsra, hiszen mindig van miért hálát adni és kéréssel fordulni a könnyező Szüzanyánkhoz. Az esti szentmisét Majnek Antal nyugalmazott püspök atya tartotta. Szentbeszédében a könnyező Szüzanyát helyezte középpontba, hangsúlyozva, hogy milyen sok ima talált meghallgatásra általa.
Az éjszaka többféle imádságból állt: rózsafüzérek, keresztút, szentségimádás, bibliai magyarázat, elmélkedés és sok-sok éneklés. Az egész zarándoklat a békéért volt felajánlva. Nagyon nagy feltöltődéssel, békével és hálával a szívünkben érkeztünk haza.”
(K. E.)
Fehér Rita