Esterházy János örökségének ápolója – Interjú Balga Zoltán prágai magyar plébánossal
Október első hetében Esterházy János (1901–1957) felvidéki politikusra emlékeztek Beregszászban. A mártírhalált szenvedett politikus a csehszlovák időszakban kiállt a felvidékiek – köztük a kárpátaljai magyarság – kisebbségi, nyelvi, kulturális és gazdasági jogaiért.
Az emlékezés jegyében mutatták be a Kárpátaljai Megyei Drámai Színházban a Kegyelem életfogytig című monodrámát Varga Gabriella előadásában, továbbá Hit, hűség, megmaradás: Esterházy János öröksége és kárpátaljai párhuzamok címmel konferenciát rendeztek a tiszteletére.
Az eseményre érkezett a Vérke-parti városba Balga Zoltán, a Prágai Magyar Katolikus Plébánia plébánosa, aki Esterházy János kultusza és emlékének ápolása a csehországi magyarság körében címmel tartott előadást.
Balga Zoltán az elmúlt évtizedben aktív szerepet vállalt Esterházy János kultuszának ápolásában és terjesztésében Csehországban. Kitartóan dolgozik azon, hogy megismertesse Csehországban a politikus életét, munkásságát, valamint, hogy előmozdítsa Esterházy boldoggá avatási ügyét.
Az általa vezetett Esterházy János Társulás az Emberi és Keresztény Értékekért igyekszik tovább adni Esterházy János szellemi örökségének, továbbá ápolni a keresztény és emberi értékeket.
Balga Zoltán tevékenységét 2023-ban Esterházy János-emlékérem díjjal ismerték el.
Vele beszélgettünk.
– Ugyan a beszélgetésünk központi témája a jelenlegi tevékenysége és az Esterházy János életének bemutatásáért és a mártír boldoggá avatásáért folytatott munkája lesz, szeretnék kitérni az élete korábbi szakaszára is.
– Palócföldön, az Ipoly mentén születtem. Az a vidék egy római katolikus bástya. A volt Esztergomi Egyházmegyének a Csehszlovákia területére szakadt részeit a Pozsony-Nagyszombati Főegyházmegye alkotta, s én az egyházmegyének a keleti csücskében születtem. A teológiai tanulmányaimat ezért Pozsonyban kezdtem el.
– Felvidéki magyarként mennyire tudott szlovák nyelven?
– Magyar nyelven érettségiztem, csak nagyon minimális szlovák nyelvtudással bírtam. Pozsonyban a szemináriumban kezdtem el komolyabban szlovákul tanulni. Több mint százan voltunk ott kispapok. Azok az évek nagyon szép emlékként maradtak meg bennem. Máig tartó kapcsolatok alakultak ki a kispapok között.
– A pozsonyi teológia elvégzése után mi történt?
– 2008-ban volt egy egyházrendezés Szlovákiában, akkor átkerültem a Besztercebányai Egyházmegye kötelékébe. Az akkori püspök javasolta, hogy a budapesti Központi Papnevelő Intézetben folytassam a tanulmányaimat. Az megint ágy másabb, tudományosabb miliő volt, melyet meg kellett szoknom. Az egyházjog felé fordultam, épp idén doktorálok ezen a területen.
– Mikor szentelték pappá?
– 2010-ben szenteltek fel a Besztercebányai Egyházmegye részére. Az első időben Ipolyságon voltam káplán és iskolalelkész. Aztán Ipolyvisk volt az első plébániám. Emellett egyházjogászként is működtem az egyházmegyémben.
– Nem volt kérdés, hogy hazatér Felvidékre?
– Ez számomra egyértelmű volt, úgy éreztem, hogy ott a helyem. A felvidéki magyarságnak is szüksége van papokra.
– Hogyan került Prágába?
– 2015-ben részt vettem egy csehországi papi találkozón, ahol megismerkedtem a Prágai Főegyházmegye érsekével, Dominik Jaroslav Duka bíborossal. Beszélgettünk, s kiderült, hogy magyar vagyok. Egy hónappal később az egyházmegyém püspöke, Marián Chovanec kapott egy levelet, mely arról szólt, hogy Duka bíboros szeretné, ha havonta egyszer magyar misét végeznék Prágában a helyi magyar közösségnek. Miután a püspököm erre áldását adta, elutaztam Prágába.
– Ez azért elég nagy váltás lehetett a korábbi életéhez képest?
– Igen. Azzal a megbízással érkeztem meg 2016-ban Prágába, hogy szervezzem újjá az ottani magyar közösséget. Emellett megkaptam a Vencel téri cseh plébániát is. Ebben a templomban működik a Szlovák Személyi Plébánia is, melyet a cseh fővárosban és környékén élő szlovák katolikusok számára hoztak létre.
– Ezek szerint magyar, cseh és szlovák nyelven is kellett misézni és pasztorálni. Hogy sikerült leküzdeni a nyelvi nehézséget?
– Szlovákul ugyan már beszéltem, de a cseh nyelvet nem ismertem. Az első prágai cseh misémen még szlovákul prédikáltam. Aztán megtanultam csehül. A cseh misén kevesebben vannak, a szlovákon több százan – zömmel fiatalok – vesznek részt. A mi plébániánkra leginkább azok jönnek, akik újonnan érkeznek Prágába, s keresik az anyanyelv adta lehetőségeket. Aki régebben élnek a fővárosban, általában már csatlakoznak egy helyi egyházközséghez.
– Mi jellemezte 2016-ban a prágai magyar nyelvű római katolikus közösséget?
– Az első miséken 30–40 hívő vett részt. Ezen először megdöbbentem, mert nagyobb közösségre számítottam. De már fejlődtünk, jelenleg 80–120 fő között mozog a híveink száma. Sokat segített a prágai magyar civil szervezetekkel való kapcsolatfelvétel, illetve az, hogy létrehoztunk egy kollégiumot egyetemista fiúk számára. Tizenkét fiú lakik a plébánia tetőterében. Ők felvidéki és anyaországi magyar ajkú diákok. Emellett élő videóközvetítést tartunk a szent miséről, ami nagyon népszerűnek bizonyul. Van egy állandó diakónusunk, két állandó kántorunk, továbbá több imakör is működik a közösségünkben. A hitoktatás vasárnapi iskola formájában működik.
– Kárpátaljai családjaik is vannak?
– Az ukrajnai háborús időszak óta pedig sokan érkeznek Kárpátaljáról: Viskről, Nagyszőlősről, Aknaszlatináról is vannak híveink. Próbálom megszólítani a kárpátaljai híveket, de azt tapasztaltam, hogy zárkózottak, félénkek.
Az ukrajnai háború elején egy kárpátaljai ukrán édesanya érkezett a kollégiumunkba a két kisfiával. Egy éven át velünk voltak. Beépültek a közösségünkbe, az életünk szerves részei lettek. A fiúk magyar nyelvű iskolába jártak, nálunk tanultak meg magyarul. Később visszatértek Kárpátaljára.
– Volt már korábban Kárpátalján?
– Nem, ez az első utam. Nagyon megrendítő azt látni, hogy még mindig erős közösségek vannak itt.
– Tíz éve szolgál Prágában. Ezalatt volt honvágya?
– Amikor Prágába helyeztek, először csak egy évre szólt a megbízatásom. Aztán újabb egy évvel hosszabbították a kinevezésem, majd öt év szolgálattal bíztak meg. Néha voltak mélypontjaim, amikor azt éreztem, hogy idegen vagyok a városban, s a város is idegenként kezel. Ezen a plébánián a hívek is gyakran cserélődnek. A vegyes ajkú családoknál általában erősebb a cseh fél, a gyerekek is cseh anyanyelvűek lesznek. Ez utóbbi el kell fogadnom, nem lehet számon kérni. Azt is megértem, hogy én nem lehetek lokálpatrióta, egyetemes távolságban kell látnom a mi hivatásomat.
– Térjünk át Esterházy Jánosra, akinek a sorsa és hagyatéka a prágai évek alatt vált az élete részévé. Mikor hallott először a mártír politikusról?
– A gimnáziumi évek alatt történelem órán tanultunk róla, mint jelentős felvidéki politikusról. Amikor Prágába kerültem, akkor döbbentem rá, hogy milyen súlya van az ő személyiségének, s mennyi csehországi kapcsolódási pont köthető hozzá. Csehszlovákiai képviselő volt, ott szenvedett több cseh börtönben, s ott is halt meg a morvaországi Mírovban. Hamvai később Prágába, egy tömegsírba kerültek.
– Prágában tehát jól ismert az ő élete és munkássága.
– Esterházy kultusza már évtizedekkel ezelőtt is erős volt Prágában. Évente koszorúzások, megemlékezések, emlékkonferenciák vannak. Prágában működik a 2015-ben alapított Esterházy János Társulás az Emberi és Keresztény Értékekért civil szervezet. Ez utóbbinak idén az elnökévé is választottak.
– Mivel foglalkozik a társulás?
– Az elsődleges célunk az, hogy bemutassuk Esterházy János élettörténetét a cseh társadalomnak. A többi között azt, hogy 1942-ben a pozsonyi szlovák parlamentben ő volt az egyetlen képviselő, aki nem szavazta meg a zsidó lakosság deportálásáról rendelkező törvényt. Ehhez nagy bátorság kellett. Vagy, amikor a bécsi döntés értelmében visszakerültek az anyaországhoz az elszakított területek, ő Felvidéken maradt az ott élő magyarság miatt. De a szlovák ajkúakra is gondolt. Kérte az akkori magyar kormányt, hogy nekik is ugyanazokat a jogokat biztosítsák, mint korábban a magyar kisebbségnek.
– Esterházy János személye Kárpátaljához is köthető.
– Amikor 1932-ben megválasztották az Országos Keresztényszocialista Párt elnökének, az első útja Kárpátaljára vezetett. Miután pedig 1935-ben bekerült Kassán a csehszlovák parlamentbe, önrendelkezési jogot, nemzeti, vallási és kulturális téren a fejlődés biztosítását kérte Szlovákia és Kárpátalja számára.
Évekkel később, amikor 1949-ben a szovjet Gulágról őt vissza akarták szállítani Csehszlovákiába, két hónapon át Ungváron tartották fogva.
– Miért vitték vissza Csehszlovákiába?
– 1947-ben a Szlovák Nemzeti Bíróság Pozsonyban halálra ítélte Esterházy Jánost a fasizmussal való „együttműködése” miatt. A szovjet hatóságok ezért adták ki őt. Végül elnöki kegyelemből életfogytiglani büntetésre módosították az ítéletet.
– Ha jól tudom, ehhez is kapcsolódik egy Prágát érintő történet.
– Amikor Esterházy testvére, Mariska megtudta, hogy Jánost ki akarják végezni, Prágába utazott egy ügyvéddel, hogy közben járjon a bátyja érdekében. Miután megérkeztek a fővárosba, Mariska elment a főtéren álló Szent Henrik templomba imádkozni. Ott letérdelt egy Mária-oltár elé, s kérte a Szűzanyát, hogy a testvére maradjon életben. Nem sokkal később telefonon értesítették, hogy megmenekült János a haláltól. Mariska visszasietett a templomba és hálaadó misét íratott. Néhány évtizeddel később ugyanez a templom lesz a magyarok temploma.
– Sajnos, mégsem élte túl a börtönéveket Esterházy János, a Mírovi börtönben hunyt el 1957-ben. Leszármazottja azonban nem nyugodtak bele, hogy elítéltként emlékezzen rá az utókor.
– Így van, a lánya, Esterházy Malfatti Alice Maria sokáig küzdött édesapja rehabilitálásáért. Ám nem sikerült célt érnie. Sem Szlovákiában, sem Csehországban nem ismerték el eddig Esterházy ártatlanságát.
– Időközben egy másik kezdeményezés is elindult: Esterházy János boldoggá avatása.
– A Vatikán 2018-ban engedélyezte boldoggá avatási eljárásának megindítását, amelyet a Krakkói főegyházmegye folytat le. Az eljárás posztulátora Paweł Cebula lengyel minorita szerzetes.
Ennél a kérdésnél fontos hangsúlyozni, hogy nem a politikust akarjuk boldoggá avatni, hanem a vértanúhalált halt katolikus családapát. Ennek fontos része a hozzá kapcsolódó kultusz kialakítása. Én még találkoztam két olyan személlyel, akiknek élő emlékük volt Esterházy Jánosról. Az egyik egy jezsuita pap volt, aki olyan rabokat ismert, akik együtt szenvedtek Esterházyval. Ők „élő tabernákulumnak” nevezték Esterházyt, aki „Krisztust hordozta magában”. Nagy tisztelettel emlékeztek a politikusra, aki tartással és hittel viselte a szenvedést, s akit nem tudtak megtörni.
– Milyen fázisban tart jelenleg a boldoggá avatási eljárás?
– A történész bizottság elvégezte az Esterházy életét feltáró munkát, melyben összegyűjtötték a tanúvallomásokat és az írásos dokumentumok. Ezt fogják Rómában előterjeszteni.
– Esterházy János személye ismert Magyarországon Szlovákiában, Lengyelországban, Kárpátalján és Csehországban is. Ki vallhatja őt magáénak?
– Esterházy János édesanyja lengyel volt. A család pedig egy felvidéki szlovák ajkú faluban, Nyitraújlakon lakott. Esterházy Csehszlovákiában volt képviselő, ott is halt meg. Ám ő magyarnak vallotta magát. Az édesapja a halálos ágyánál azt kérte tőle: „Légy jó katolikus és jó magyar!” Egész életében ehhez tartotta magát.
– Legyen ez a végszó. Isten áldását kívánom Zoltán atya életére és hivatására, valamint az Esterházy János emlékének őrzésében kifejtett tevékenységére!
Marosi Anita
Kárpátalja.ma