Konferencia a kisebbségi kompetenciákról

Kisebbségi kompetenciák: az etnokulturális közösségek működési sajátosságainak kutatása 1989 után címmel rendeztek tanácskozást az MTA Társadalomtudományi Kutatóközpont Kisebbségkutató Intézetének szervezésében december 5-én Budapesten.

A konferencia előadói a kisebbségi közösségek működésének jellegzetességeit tekintették át az utóbbi negyedszázad kutatásaira építve. A kisebbségeket önmaguk gazdasági-társadalmi-kulturális valóságában, nem pedig „a szimbolikusan rárakott, politikailag kiüresített összefüggésekben” kívánják tárgyalni – jelezték előre a tanácskozás szervezői, s ennek megfelelően alakult a konferencia programja.

A konferencia előadói arra tettek kísérletet, hogy az elmúlt húsz-huszonöt esztendő kutatási eredményeit a kisebbségkutatás és a kisebbségi közösségek, illetve az elért eredmények szempontjából összegzzék, és a legfontosabb témákat és tendenciákat kiemelve, lehetőség szerint nemzetközi összehasonlításban és elméleti keretekben elhelyezve mutassák be. A „kisebbségi kompetenciák” fogalma alatt az előadók a két- és többnyelvűséget, a megosztott kultúrájú társadalom mindennapjaiban való boldogulást, az etnikai hálózatok használatát, a globális, transznacionális, nemzeti és regionális azonosságtudatokhoz való egyidejű kötődést, az adott társadalmon belül az oktatási rendszerben szerezett készségeket, a társadalmi rétegződésben elfoglalt pozíciókat, a politikai közösségeken belüli szerepeket értették, s ezeket a kompetenciákat értelmezték.

A Kisebbségkutató Intézet igazgatójának, Papp Z. Attilának a megnyitója után Bárdi Nándor összefoglaló előadásában az utóbbi két évtized legfontosabb társadalomtörténeti folyamatairól beszélt. A Kisebbségkutató Intézet munkatársa a népességfogyatkozásról, a tömbösödésről, a társadalmi pozíciók átalakulásáról, a többes kötődések megnövekedett szerepéről, a közös magyar médiatér és fogyasztás létrejöttéről szólt, bemutatva a kisebbségi közösségek működésének értelmezési kereteit. Az előadás talán legizgalmasabb része volt a magyar kisebbségek sajátosságairól szóló szaktudományi értelmezések és az egyes tudományágak (szociológia, történelem, nyelvészet, néprajz, oktatáskutatás stb.) hívószavainak, értelmezési kereteinek felvázolása.

Csernicskó István, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola oktatója a határon túli magyar nyelvészeti kutatóintézeteket összefoglaló Termini képviseletében arról tartott előadást, hogy az első világháború után meginduló nyelvi folyamatok következménye a magyar nyelvnek a – kisebbségi státusából fakadó – visszaszorulása, a felerősödő államnyelvi hatás a nyelv és a nyelvi kompetencia szintjén, valamint a regionális nyelvi központok fokozatos kialakulása. Erre a helyzetre adott nyelvtudományi válasz a szociolingvisztika nemzetközi kutatási paradigmájába ágyazódó nyelvi tervezés és a határtalanítás programja, melynek egyik célja, hogy amikor a magyar nemzeti azonosságtudat legfontosabb szimbólumáról, a magyar nyelvről beszélünk, akkor ebbe a magyar nyelvbe a Magyarország határain kívül élők által használt nyelvi jelenségeket is beleértsük. Ennek az egységében is változatos magyar nyelvet propagáló szemléletnek a gyakorlati célja pedig az, hogy minél több helyzetben legyen segítségére a magyar nyelv használóinak: azoknak a beszélőknek, akik azzal, hogy magyarul beszélnek, írnak, olvasnak, fenntartják a magyar nyelvet.

Papp Z. Attila azt mutatta be szintetizáló előadásában, hogyan jelenik meg a „határon túliság” konstrukciója az 1989 utáni empirikus szociológiai kutatásokban. Rámutatott, milyen jellemzőkkel bírnak az egyes összefoglaló jellegű szociológiai kutatások, s hogyan értelmezhetők ezeknek a vizsgálatoknak az eredményei a kisebbségi közösségek szempontjából. Felhívta például a figyelmet arra, hogy a határon túli magyarokat érintő szociológiai kutatások mindegyikére jellemző, hogy kompaktabbnak, homogénebbnek és „magyarabbnak” mutatják a kisebbségi közösségeket, mint amilyenek azok valójában. Ennek oka pedig az, hogy elsősorban épp azokat nem érik el ezek a kutatások, akik kifelé tendálnak a kisebbségi közösségből, akik már megtettek néhány lépést a többes identitás vagy az asszimiláció irányába.

Kiss Tamás kolozsvári szociológus a romániai magyarság társadalomstatisztikai vizsgálatára alapozva a romániai társadalmi rétegződés rendszerében helyezte el az erdélyi magyar közösséget. Nagy Pál történész a magyarországi cigányság történeti tagoltságát és annak változását vizsgálta előadásában. A mai magyarországi nemzetiesítést, a kulturális örökség új értelmezését az etnográfiában Ilyés Zoltán előadása tárgyalta. Tátrai Patrik a magyar társadalomföldrajz új eredményeit, a nemzeti/etnikai jelenségekkel kapcsolatos korábbi és újabb kutatásokat mutatta be.

Kállai Ernő, volt kisebbségi ombudsman arról beszélt, hogy „vannak-e cigányok Magyarországon, és ha nincsenek, kik azok”. Szerinte ugyanis a mai Magyarországon a cigányság, mint fogalom, egy olyan csoportot jelöl, amelynek funkcionalitása a „vizsgálati terep” biztosításában, és a „bűnbak” kijelölésében rejlik. Az előbbi meghatározás a tudományos kutatásokhoz kapcsolódik, az utóbbi a politikai érdekérvényesítés és azonosulás-elhatárolódás egyik legfontosabb fogalma lett. Mindeközben a „cigányság” szó által sugallt egységes közösségről soha nem lehetett beszélni Magyarországon, hiszen egészen más múlttal, nyelvi hagyományokkal, szokásrendszerrel és társadalmi integrációs úttal rendelkező, különálló és egymástól is elkülönülő csoportok élték és élik ma is életüket a magyar társadalomban, ám ez a heterogenitás a közvélemény előtt kevéssé ismert.

A tanácskozáson neves kutatók, szakértők (Öllös László, Örkény Antal, Mohay Tamás, Fosztó László) szerepeltek egy-egy tematikai blokk moderátoraként, illetve a szakmai párbeszéd és vita generátoraként. Talán ezért, talán mert a szervezők erre igazán alkalmas helyzetet teremtettek, az egyes előadásokat valóban pezsgő szakmai polémia követte.

A konferencia végén Komoróczy Géza Mit kíván(t) a magyar nemzet a zsidóktól? címmel tartott előadást, majd a Zsidók Kárpátalján: történelem és örökség címmel a közelmúltban megjelent összefoglaló kötet vetítéssel egybekötött bemutatója zárta a rendezvényt.

A tanácskozás programja és az előadások egy része elérhető a Kisebbségkutató Intézet honlapján.