Kecskés Béla

Kecskés Béla: Együtt

Megírtuk legjobb verseinket –
mi jöhet még?
Leéltük legszebb éveinket –
borul az ég.
Hamvadó csillagparazsakba
kotorunk már.
Tél jön: szívünktől elhidegülsz,
kincses Ungvár.
Az ifjúság tűz – hiteiből,
ó, mi maradt,
mikor még ököllel döngettük
a falakat.
Lázadásunkkal fölvertük az
egyetemet,
együtt voltunk, s nem árthattak a
kegyetlenek.
Együtt a csókban és a versben
fiúk, lányok:
emlékeztek -e, megváltottuk
a világot.
Ajtónk és szívünk minden szélnek
ki volt tárva,
boldogan feszültünk, ha kellett,
a keresztfára.
Hová tűntetek, elszállt csodák,
ellobbant cél?
Az EGYÜTT szakadt példányait
tépi a szél.
Falusi barlangomba bújva
szöszmötölök,
bóklászok árnyként a hómező
papír fölött.
Embert látni tán Beregszászig
elmegyek még –
s álomra hajtom lassan fejem,
mint a medvék.

Forrás: kmmi.org.ua

Állítsa be a Kárpátalja.ma-t előnyben részesített forrásként a Google Keresőben.
Beállítás →