„Íme, az Úr ajándéka!”

(Titushoz írt levél 2, 1-12)

2011. augusztus 20-án az egyházkerület vezetősége és a missziói bizottság tagjai egyházkerületi családi csendesnapot szerveznek Mezőváriban. Széthulló, istenellenes világunkban a családi kötelékeket nagyon sok támadás éri Sajnos ma már odáig jutottunk, hogy vannak fiatalok, akik nem is vállalják az Isten által egybeszerkesztett családi életet. Vizsgáljuk meg az ige fényében, hogy milyenek az Isten által eltervezett családok!

Tudnunk kell, hogy Isten felelőssé tett minket azokért az értékekért, amelyekkel megajándékozott. Először is az életünkért tett felelőssé, amely egyszeri és megismételhetetlen. Felelősek vagyunk az egészségünkért, a hitvestársunkért, gyermekeinkért. akiket Istentől kaptunk. Pál apostol, az egészségre nézve, minden keresztyén embert arra int, hogy mértékletesen, szentül és igazán éljen e jelenvaló világban. Leveleiből kiderül, hogy milyen életet lehet élni azoknak a családtagoknak, akik ebben a világban Istennel járnak. Nyilván nagyon sokan megkérdezik, és jogosan, milyen az az ember, aki Istennel jár. Istennel járó ember a Biblia tanítása szerint az, aki elfogadta bűneire a bocsánatot az Úr Jézus Krisztustól. Az ilyen ember életében megjelenik a hála, az Isten dicsőségére kíván élni, ellentétben a régi óemberi természetünkkel. Az ilyen ember magát megtagadva, vagy akár áldozatot vállalva is hűséges lesz a hitvestársához egy életen át. Az Istennel járó ember kapcsolatait a Krisztus szeretete járja át és határozza meg.

Sok minden történik egy életen át az emberrel: tanul, dolgozik, gyermeket nevel, alkot, de Énókról a Biblia mégis a legfontosabbat emeli ki, mégpedig azt, hogy Ő az Istennel járt. Milyen nagy dolog, amikor a szülők el tudják mondani örömmel, hogy az én gyermekeim az Úr Jézust követik. De ez fordítva is igaz, amikor a gyermekek tesznek bizonyságot arról, hogy szüleik naponta Bibliát olvasnak, imádkoznak, türelmesek egymáshoz, látni rajtuk, hogy ők összekötötték az életüket az Úr Jézus Krisztussal. Pál apostol írja Timóteusnak: „Eszembe jutván a benned lévő, képmutatás nélkül való hit, amely lakozott először a te nagyanyádban, Loisban és anyádban Eunikában, meg vagyok azonban győződve, hogy benned is” (2Tim 1,5).

Milyen jó, ha a gyermekek olyan családban nőnek fel, ahol a testi szükségletek mellett Isten igéjével is táplálják őket! Ma olyan szülőkre van szükség, akik igazi, meleg otthont teremtenek gyermekeiknek, és Jézushoz szeretik őket.

Az apostol a család minden tagjára nézve konkrét utasításokat ad. Az idős emberektől azt kéri, hogy józan, mértékletes és tisztességes életet éljenek. Az idős asszonyokat pedig arra inti, hogy ne terjesszék tovább a rossz híreket, ne rágalmazzanak másokat. Sokkal inkább olyan lelki kincseket és értékeket adjanak tovább, amelyek segítik a fiatalok lelki épülését, előrehaladását. A fiatal asszonyok szeressék a férjüket és gyermekeiket! Sajnos a statisztikai jelentések alapján Máramaros-Ugocsa Egyházmegyében egy év alatt 100 református egyháztaggal lettünk kevesebben. Egy év alatt egy kicsi gyülekezetet eltemettünk. Ez azért van, mert a fiatal házaspárok nem veszik komolyan az Istennek egy konkrét parancsát. Azzal, hogy egy vagy maximum két gyermeket vállalnak, még nincs szaporulat. Az 1Mózes 1, 28-ban Isten megáldotta az első házaspárt, és arra kérte őket, hogy szaporodjanak, sokasodjanak, és töltsék be a földet. Amikor erről a témáról beszélek a fiatalokkal, mindig ugyanazt a kérdést teszik fel: miért vállaljam a gyermekeket, amikor semmi nincs biztosítva a számukra? Valóban, sok minden bizonytalan és sok minden megváltozott ebben a világban, sok a nehézség, sok a kihívás, de az Isten parancsa, igéje nem változik.

A hitetlen ember számára gyermekeket vállalni teher. Pedig Isten nem terheket akar ránk rakni, hanem áldásokat akar osztogatni közöttünk. Amikor a feleségem várandós volt harmadik gyermekünkkel, babakelengyét vásároltunk az üzletben. Az eladó megkérdezte, hányadik gyermeket várjuk? A feleségem elmondta, hogy a harmadikat. Az eladó zavarba jött, aztán csak annyit mondott: nem baj az! Mintha bennünket akart volna nyugtatni. Mi viszont boldogan tettünk bizonyságot arról, hogy semmi meglepő nem történt velünk, csupán csak annyi, hogy Isten meghallgatta imádságainkat, mert mi ezért a gyermekért is imádkoztunk. Később a harmadik gyermek után megszületett a negyedik is, és őt is természetesen hálás szívvel és örömmel, Isten ajándékaként fogadtuk. Szeretnék minden fiatal házaspárt bátorítani, Isten igéjével: „íme, az Úr ajándéka a gyermek; az anyaméh gyümölcse jutalom” ( Zsolt 127, 3).

Nagy a felelősség rajtunk, mit fogunk tenni az igével. Mert, ha Isten igéjének engedve a fiatalok vállalják a gyermekáldást, nem fogyni, hanem szaporodni és sokasodni fog számban és lélekben a mi népünk, nemzetünk.

A fiatalokhoz is szól levelében az apostol, arra kéri Tituszt, hogy a fiatalokat mértékletességre intse. Értékrendjét vesztett világunkban az erkölcstelenség, a züllés, a bulizás az érték. Ha valaki Isten igéjéhez igazítja az életét, azt kinézik és megszégyenítik.

Jézus Krisztus irántunk való szeretetből eljött ebbe a világba, hogy út, igazság és élet legyen számunkra. A búzamagban benne van a kalász, az ige magvában benne van az élet, és ha az ige a szívbe kerül, a lélek gyümölcsei – a szeretet, hűség, jóság, mértékletesség, önmegtartóztatás -, természetes velejárója lesz az életnek. Megváltoznak az életcélok, vágyak, kívánságok, az ember szeretni fogja a házastársát mindhalálig. A fiatalok hívők között fogják jól érezni magukat, és a hívők között fogják keresni a társukat, nem pedig a világban. Az Úr Jézus szavának, vezetésének engedve valósul meg az Isten által tervezett egyéni és családi élet. Azt kívánom, kedves olvasó, hogy a te családod és a te életed is ilyen legyen.

Ámen!

Ezekről a fontos dolgokról bővebben fogunk hallani 2011. augusztus 20-án Mezőváriban a családi csendesnapon. Ezért kérünk, szánj rá időt, ragadd meg az alkalmat, és családoddal együtt gyere el erre az alkalomra! Minden kárpátaljai családot nagy szeretettel várunk.

Seres János, Máramaros-Ugocsa Egyházmegye esperese

Küldetés