Akikre büszkék lehetünk… Interjú Mágocsi Abigéllel

Elkerülnek tőlünk, de nem feledkeznek el rólunk, ahogy mi sem róluk, és igenis tudtukra kell adnunk azt, hogy büszkék vagyunk rájuk!

– Nagyszőlősön születtem, s a középiskolai tanulmányaimat is a helyi magyar tannyelvű középiskolában (Perényi Zsigmond Középiskola) végeztem. Mindössze tizenhat évesen fejeztem be az iskolát, mivel ötévesen kezdtem el. Érettségi után úgy döntöttem, hogy továbbtanulok, orvos szerettem volna lenni, s úgy gondoltam, hogy bebiztosítom magam: jelentkezek szülésznőképzőre és a beregszászi főiskolára is. Abban az időben nagyon gyakran követeltek csúszópénzt, s a főiskola bizonyult az egyetlen helynek, ahol a tudással válthattuk meg a felvételt. Láttam, hogy az angol-történelem szakra van a legkevesebb jelentkező, s erre a szakra jelentkeztem. Mindig is szerettem volna angolul beszélni, gyerekkori vágyam volt. A történelem nem volt a kedvencem, de sohasem volt vele gondom, ráadásul diplomáciával is szerettem volna foglalkozni, de ez nem volt magyarul, s kezdetnek jónak tűnt a történelem.

– Fiatalon, 16 évesen kezdtem el a főiskolát, és kezdetben nagyon nehéz volt, én voltam a leggyengébb angolból. Nagyon kevés angoltudással vágtam neki a tanulásnak, a bejutáshoz elegendő volt, de ahhoz, hogy minden nap a toppon legyek, folyamatos szinten tartás kellett. Nagyon kemény időszak volt, amíg eljutottam odáig, hogy elhittem, lehet belőlem valami, s hogy lesz eredménye a tanulásnak. Fél évig minden éjszaka tanultam, és mivel nagyon jó tanáraim voltak, akik szívvel-lélekkel tanítottak, az első évet sikeresen zártam a főiskolán, mint minden évet ezek után. A tanáraimnak nagyon sokat köszönhetek. Lizák Katalin volt az egyik kedvenc angoltanárom, nagyon érdekes módszerekkel tanított, gyakran hozott anyagot a BBC-től, ennek nyoma a saját módszertanomban is gyakran megjelenik. Lizák tanárnőnek köszönhetően a mai napig rendszeresen hallgatom a BBC adásait. A nyelvtanomat pedig főként Huszti Ilikének köszönhetem. Tőle tanultam meg, hogyan is kell megérteni a nyelvtant. Történelemből is kivételes tanáraink voltak, akiktől megtanultuk, hogyan analizáljunk és lássunk a dolgok mélyére. Szerencsésnek érzem magam a kosárnyi tudás miatt, amelyet itt kaptam. A főiskolán tanultam meg tanulni, s gyakorlatilag máig is ebből a tudásból táplálkozom. A főiskola felébresztette bennem a nyelvészet iránti vágyat, harmadévesen jöttem rá, hogy mennyire vonz a nyelvészet. A főiskola adta az alapot ahhoz, hogy ott legyek, ahol most vagyok. Akár intelligencia, akár tudás szinten, hogy könnyedén menjen az angol, vagy bárkivel bátran leálljak történelemről vagy irodalomról beszélgetni, vitázni. Persze ezt a tudást azóta is folyamatosan növelem, sokat olvasok, hogy a megszerzett tudásom gyarapodjon, és tovább tudjam adni a tanítványaimnak. Amikor 2002-ben lediplomáztam, elmentem Pécsre a doktori iskolába alkalmazott nyelvészetet tanulni, később 2013-ban a BME-n konferenciatolmács mesterképzést fejeztem be, és nemzetközi két idegennyelvű (angol-orosz) konferenciatolmács lettem.

Amit mindenkinek el szoktam mondani: nincs olyan, hogy lehetetlen, csak nézzenek meg engem. Fel lehet törni a semmiből, ha az ember tesz érte. Első félévesek voltunk, angol kultúrtörténetet tanultunk és dolgozattémát kaptunk. Egész éjjel tanultam, megírtam a dolgozatot, majd kettest kaptam rá (még a nyíregyházi képzésben tanultunk, ezért a kettes átmenő volt). Vraukó Tamás tanár úr azt mondta, hogy szó szerint több volt benne a piros, mint a kék, de látta rajtam, hogy igyekeztem, ezért átengedett a vizsgán. Ez máig nagyon pozitív élményként él bennem.

– Nem. 19 évesen kezdtem el tanítani Váriban, két évig dolgoztam ott. Nagyon aranyos kollektívám volt, de még semmit nem tudtam a tanításról. Tanárnak lenni tényleg folyamatos fejlődést jelent. Diplomázás után egy évig dolgoztam az egyik szőlősi egyetemen angoltanárként (Ivano-Frankivszki Menedzserképző Egyetem). Mivel mindig szerettem volna tolmács lenni, így amikor a Viad-Trade Kft. tolmácsállást hirdetett, jelentkeztem. Felvettek, négynyelvű szaktolmács lettem, a varrodai minőségosztályon dolgoztam. Közben a doktori tanulmányokat is folytattam. Ezután egy másik cégnél voltam tolmács-fordító (WET Automotive), majd angolt tanítottam Nagyszőlősön egy szakiskolában. Kis idővel később a szőlősi magyar óvodát vezettem, majd privát tolmács lettem. 2007-ben egy évet töltöttem Debrecenben, ahol a Hang-Kép Egyesület jóvoltából rádióztam. Az egyesületnél önkéntes voltam, ahol saját heti műsorom volt. Debrecenben az önkéntesség egy éve alatt tanultam meg interjút készíteni, híreket írni, valamint hanganyagot vágni és keverni. Miután véget ért a projekt (rádiózás), felmentem Pestre és ott kerestem állást. Zsámbékon tanítottam angolt öt éviga Premontrei Gimnázium Szakközépiskola és Szakiskolában. Közben jelentkeztem nyelviskolákba is, s több nagyon nívós intézmény megbízásából céges és lakossági tanfolyamokat vezettem. Már akkor nagyon jó módszerekkel dolgoztunk. Módszertanilag nagyon sokat fejlődtem az elmúlt években, több évig dolgoztam nyelviskolákban, közben tolmácsoltam és fordítottam, valamint utazgattam Európában és arab országokban.

– Sokat gondolkodtam ezen. Nem igazán. Szeretek utazni, világot látni. A gyengém az ókori Egyiptom, és az arab országok, a kultúrájuk. Nagyon élvezem, és jó az, hogy mozgékony vagyok, legszívesebben mindenhol élnék egy-két évet. Szeretem, hogy táncolhatok, hogy járhatok énekelni, s hogy tőlem teljesen különböző emberek vehetnek körül, akik más területekről jöttek, mással foglalkoznak, más az életfelfogásuk.

– Nemrég váltottam, jelenleg Service Desk-en dolgozom a UNISYS nevű cégnél, orosz ügyfeleknek nyújtok telefonos segítséget, valamint tanácsokat adok. Emellett szoktam még tanítani, de már csak kivételes emberekkel foglalkozom: állásinterjúkra, nyelvvizsgákra készítem fel őket, valamint felkérésre a TÁMOP-ban is részt veszek (céges csoportoknak tanítok angolt).

– Imádok tanítani, a felnőtt oktatás a szakterületem, de napi tizenkét órában tanítani egy idő után már sok lett nekem. Ráadásul mindig is a gyenge pontom volt az IT, ezért szerettem volna erősíteni ezt a területet, illetve olyan munkára vágytam, ahol az általam birtokolt nyelveket napi szinten használhatom, és most pont ezzel foglalkozom. A munkám során angolul végezzük a dokumentációt, és orosz ügyfelekkel foglalkozom, tehát a vágyam teljes mértékben teljesült. Mindemellett ATS-t (American Tribal Style) táncolok, ez a hastánc egyik formája. Hastáncpárommal két éve országos második helyezést értünk el. Azóta fesztiválokon, haflákon lépünk fel.

– Nem, egyszerűen jó agyam van. Nem úgy tanulok, mint egy átlagember. A szovjet rendszerben kezdtem, voltak orosz óráink, aztán a tévét néztem, olvastam és ennyi elegendő volt. Az ukránt a tévéből tanultam meg egy hónap alatt. Egyszerűen csak nagyon jó kódolásom van, könnyen tanulok nyelveket. A tanulás örömforrás, és ha megtaláljuk a megfelelő módját, akkor az már nem munka, akkor sokkal könnyebben megy a tanulás, és robbanásszerű eredményeket érhetünk el.

– A jelenlegi munkámban szeretnék minél előbbre jutni. Korábban a tanításban sem láttam sok esélyt magamnak, mégis jó és keresett tanárrá váltam Budapesten. Erre büszke vagyok. Száz százalékos rátával rendelkezem, bárkit, akit eddig felkészítettem, sikeres nyelvvizsgát tett. A mostani munkámban is szeretnék ennyire jó lenni. Mindemellett szeretném befejezni a doktorimat, s mindenképp szeretnék megtanulni németül és arabul is, és természetesen utazgatni és táncolni akarok.