Magyar feltalálók: Verancsics János és a repülés

A tér és a természeti elemek meghódítására tett emberi kísérletek mindig is foglalkoztatták a tudós elmét. Az embert mindig izgatta, hogy miként válhat a levegő urává. Egy magyar úriembert is magával ragadott az ejtőernyők világa. Verancsics Jánosról és találmányairól írunk.

Tengerfenék-tisztító, alul nyitható hajó, kötélsodró gép, mozgó konyha, rugós kocsi: számtalan találmány, amelyet a Verancsicsok legnevesebb sarja, Verancsics Faustus talált fel a XVII. században. De ki is volt e nagy tudású férfi?

Verancsics János, vagy ahogy sok forrásban találjuk, Verancsics Fausztusz 1551-ben született neves dalmát család sarjaként. Köteles Viktória 88 Magyar találmány című könyvében, valamint a wikipedia.org oldalon is találunk adatokat a feltaláló életéről. Horvát-magyar történetíró, főpap, diplomata, humanista tudós. Neveltetésében meghatározó szerepe volt nagybátyjának, Verancsics Antalnak. 1561-től hét évig nagybátyjánál Pozsonyban élt, majd Padovában, a kor egyik leghíresebb egyetemén tanult. Nagybátyja halála után a családdal Dalmáciába költözött, később visszatért Pozsonyba. 1579-ben veszprémi várkapitánnyá és a püspökség birtokainak kormányzójává nevezték ki, majd II. Rudolf királyi titkára lett. 1609-től Itáliában élt. Emlékirataiban tájékoztatta V. Pál pápát a katolikus vallás hazai helyzetéről, megújításának lehetőségeiről, de főleg tudományos kutatásaival foglalkozott.

A Machinae novae című könyve alighanem Faustus legérdekesebb, legbecsesebb munkája, mely mintegy hatvan találmányt ismertet – olvashatjuk az oroszlanosudvar.hu oldalon. Könyvében bemutatja a szélturbina ősét, a különféle szállítóeszközöket, szekereket és kocsikat, a vízfolyással szemben haladó hajókat, hidakat. Ugyancsak rajzain találjuk meg a különféle sajtoló, daráló és zúzógépeket, fűrészeket és szivattyúkat, amelyeket a malmoknál és a bányászati iparban használtak. Jelentősek agráripari leírásai is: a kaszálásról, a cséplésről, a gabona mosásáról és hántolásáról, rostálásáról és szitálásáról. A könyv emellett különféle hadi gépezeteket is bemutat, valamint az ejtőernyő ősét is ábrázolja.

Faustus munkásságának az az érdekessége, hogy a Magyarországon már használt, acélpántokból álló rugós alátámasztást a kocsikon itt ismerteti először. Ettől váltak híressé a Kocs községből származó kocsik. Ugyancsak leírja a súrlódásos fékezést is.

Külön fejezetet érdemelnek találmányai között a hidak. Ezek jó része katonai célú. Lehet kőből való, de „kétgerendás” is – utóbbihoz pillérekre sincsen szükség. Készülhetnek még vashevederekkel összekapcsolt fából, kötélből (csigák segítségével). Némelyik még súlyos ágyúkat is elbír. Verancsics ezen kívül kitalált egy olyan masinát, mely képes megtisztítani a tenger sekély fenekét – ez utóbbit főképp a velenceiek figyelmébe ajánlja. Működését egy forgó kerék biztosítja, melyre nagyméretű kanalakat szerelnek. Szintén a tengerfenék fürkészéséhez való az alul nyitható hajó. Bemutatja emellett – rajzban is – a „hordozható csónakot”, ami egyfajta úszóöv. Barkácsol kőfűrészt, mely a legkeményebb márványt is képes feldarabolni, kötélsodró gépet, vízemelő-masinát, nyomdászok számára gyerektől is mozgatható malomkövet, egyetlen öszvér húzta gyaloghintót. Mozgó konyhát is alkotott – ezt szintén egyetlen jámbor öszvér vontatta. Találmányai közé tartozik a „felfüggesztett kocsi” – írja az oroszlanosudvar.hu. „Ez a szükségnek megfelelően köteleken, vasláncokon, vagy kettős bőrpántokon ringatózik, hogy megkímélje az utasokat a rázkódástól. Én meghajlított vas-szálakat is helyeznék alá, melyek saját mozgékonyságuktól tágulnak és húzódnak újra össze, miként a kézíjak szoktak engedni és megfeszülni.” Ezeket a meghajlított vas-szálakat ma úgy mondjuk, rugók, ám Faustus még nem ismerte ezt a szót. Kitalált még egy leleményes szerkezetet, melyet valamiféle ős-féknek lehetne nevezni. Feladata az, hogy a meredek úton aláereszkedő szekér egyre gyorsuló és esetleg életveszélyessé válható sebességét szabályozza.

Nem kerüli el figyelmét az emberiség ősi vágya, a repülés sem. Homo volans, azaz repülő ember címszó alatt bemutat egy szerkezetet: „Négy egyforma rúdon kifeszített négyszögletes vászon sarkaihoz erősített kötelek segítségével minden baj nélkül leszállhat az ember a földre toronyból vagy más magas helyről. Mert ha éppen ebben az időben szélcsend van is, a lezuhanó ember súlya szelet támaszt, ami a vásznat lelassítja, nehogy hirtelen essen le, hanem lassan érjen földet. A vászon nagyságának súlyát az ember testsúlyának megfelelően kell kiszabni…”. Valamiféle ősi sikló- vagy sárkányrepülő ez, amit manapság is sokan használnak.

Rajzai több száz év távlatából is egyértelműek, s a technikai kérdésekkel foglalkozó munkája mellett számos más területen is megmutatkozott zsenialitása. Az eget ugyan nem tudta meghódítani, de gondolatai korát megelőzően szárnyaltak a XVII. század elején.