Legendák Kárpátalján: Baranka várának története

Ilosvától 28, Nagyszőlőstől mintegy 50 kilométerre terül el Baranka település. Első írásos említése Bronica néven ismert 1454-ből. 1899-ig Baranka az északkeletre fekvő Szuhával együtt Szuhabaranka néven alkotott egy községet. A mai napra a falu ismét önálló településként van számon tartva.
A község határától úgy másfél kilométerre északkeletre, a Borzsa folyó egyik mellékvölgyében magasodó hegyen állt hajdanán Baranka vára. Építésének pontos ideje nem ismert, valószínűleg valamikor 1265 előtt emelték. Sajnos Kárpátalja több hasonló építményéhez hasonlóan mára ennek az erődítménynek is csak a romjai lelhetők fel az ilosvai járási településhez közel, a valószínűleg a XIII. század végén, XIV. század elején elpusztult várat sohasem építették újjá. Baranka vára egykor fontos szerepet játszott a IV. Béla király és fia, István közötti belharcban 1264-65 között.
A vár építését a néphagyomány egy pogány hitű herceghez köti, aki igen nagyfokú kegyetlenségéről volt hírhedt, s akihez alábbi, Baranka váráról szóló legendánk is kapcsolódik:

„A herceg kegyetlen volt és sanyargatta a népet. A várhegyet a szomszédos hegy csúcsával egy függőhíd kötötte össze, amelyről a pogány herceg forró vízzel öntötte le az alatta elmenő köznépet. Végül is az agyonsanyargatott nép megsokallta a kegyetlenkedést, fellázadt a gonosz herceg ellen, és az éjszaka leple alatt a vár alá vonult. Itt meggyújtották a fáklyákat, megfújták a kürtöket, megpergették a dobokat, és óriási zajjal megindultak a vár ellen.
A zajra felriadt álmából a pogány herceg, s nem tudván mire vélni a dolgot, ijedtében felpattant háromlábú táltos lovára és menekülni próbált.
A háromlábú táltos egy ugrással a Kicsera csúcsán termett, majd a Plitnára ugrott, ott azonban megcsúszott a lapos sziklán és lovasával együtt a mélybe zuhant, ahol mindketten halálra zúzták magukat. A Plitnán még most is láthatók a háromlábú táltos patkójának nyomai a kőlapon.
A gazdátlan várat a nép feldúlta és felgyújtotta, nehogy oda más zsarnok ülhessen be. Azóta áll a vár romokban.
A pogány herceg sok kincset harácsolt össze. Sokan keresték, de senki sem tudta megtalálni, mert maga Belzebub őrizte a kincset. Egyszer azonban a barankai molnár egy mókust látott eltűnni a sziklahasadékban. Utána bújt, megtalálta a kincset és hazavitte. De odahaza, amint elkezdte számolni a sok aranyat és egyéb drágaságot, hirtelen rosszul lett. Egy évig betegeskedett, és az orvosok nem tudták megmondani, mi a baja. Egyszer aztán valaki azt tanácsolta neki, hogy vigye vissza a kincset és akkor meg fog gyógyulni. A molnár szót fogadott, visszavitte a rejtekhelyére a kincset és meg is gyógyult. Azóta se merte senki keresni a kincseket”.

(A legenda megtalálható a www.karpatinfo.net weboldalon.)