Túl nehéz

Uram, vedd el az életem, mert jobb meghalnom, mint élnem – mondta Jónás egy nehéz és megítélésében ellentmondásos életszakasz után.

Nem tudom egyedül vinni ezt az egész népet, mert túl nehéz nekem. Ha így bánsz velem, inkább nyomban ölj meg, légy ennyi jóindulattal hozzám! Ne kelljen látnom nyomorúságomat! – mondta Mózes amikor úgy érezte, túl nagy teher nehezedik rá, mert mindenki tőle várta a megoldást. Elég most már, Uram! Vedd el életemet, mert nem vagyok jobb elődeimnél! – mondta Illés ellenségei elől menekülve egy rekettyebokor alatt. „Miért is nem haltam meg, mikor megszülettem?Miért nem múltam ki, mikor anyám méhéből kijöttem?- Mondta Jób, miután elveszítette családját és minden vagyonát. „Átkozott az a nap, amelyen születtem,ne legyen áldott az a nap, amelyen anyám szült! … Miért nem öltek meg anyám méhében, hogy anyám lett volna a sírom, méhe örökre terhes maradt volna!Minek is jöttem ki anyám méhéből, ha csak gyötrelmet és szenvedést látok, és napjaim szégyenben érnek véget?!” – mondta Jeremiás próféta, akinek a legkevésbé sem volt egyszerű élete. „Atyám! ha lehetséges, múljék el tőlem e pohár, de ne úgy legyen, amint én akarom, hanem amint te.” – mondta Jézus kétségtelenül érezhető aggodalommal.

Senki nem mondja el nekünk, ezért nem is tudjuk, míg magunk meg nem értjük, hogy milyen hosszú út vezet Jézus mondatának első felétől a második feléig. Hogy gyorsan oda lehet hadarni a mondat második felét is, de hogy nem tudok ott lenni mögötte és nem lesz őszinte a mosolyom, az biztos. Senki nem mondja el nekünk, hogy nehéz út vezet a múljékelepohártól a legyenmegateakaratodig. Gyakran el sem indulunk. Mondogatjuk, egyfajta önszuggeszcióként, hogy legyen meg a te akaratod, de közben abban reménykedünk, hogy de ugye Uram, neked nem ez az akaratod? Ugye, jót terveztél az életem felől, szívből örülsz, mikor jót tehetsz velem? Ugye, ugye? Szépen lezongorázzuk magunkban, hogy á, nem várhatja Isten, hogy kiigyam e poharat. A magam keserű poharát, mert nyilván Jézusét nem tudom. Mert Isten jó tervezett nekem. És benne is vagyunk a probléma sűrűjében.

Én tényleg nem értem, hogy hogyan jutottunk el a szenvedő megváltó képétől a probléma-mentes kereszténység üzenetéig. Komolyan nem értem. Egy épkézláb magyarázatom van erre: az ember megrögzötten hazudik. Magának hazudik a legtöbbet. Azt hiszi, ha azt hazudja, hogy az élet nem nehéz, és Jézus pont azért jött, hogy nekem könnyű legyen, akkor minden meg is van oldva. Odahazudjuk a keserűpohár után a legyenmegateakaratodat. És a teakaratod alatt azt értjük, hogy ugye Uram, minden simán fog menni? Ugye, velem leszel. Szóval az érdekes az, hogy Isten soha, sehol nem ígérte, hogy minden simán fog menni. Nem ígérhette, mert nem megy simán. Amióta az ember úgy döntött, hogy túl simán megy minden abban a világban, ahol minden jó, azóta semmi sem megy simán. Még a hit sem. Minden őrült nehéz. Még Isten fiának is a megváltás. Még Jézusnak sem volt egyszerű. Semmi nem megy simán. Ami túl simán megy, az gyanús. Előbb-utóbb kiderül, hogy valami nem oké.

Miért akarjuk mi állandóan elhitetni magunkkal, meg egymással, hogy aki Isten szereti, annak minden király lesz, minden elsőre megy, minden klappol? Az, hogy akik Istent szeretik, azoknak minden a javukat szolgálja – az más történet. Ha megnézem, hogy mi szolgálta eddigi életemben a leginkább a javamat, és mi az, amiből hosszútávon igazán sokat profitáltam, akkor azt látom, hogy mind olyan dolog, amit akkor NAGYON nehéz volt elviselnem. Ezt mondtam: túl nehéz. Talán Isten a teher alatt nő a pálma filozófiáját vallja. Nem tudom.

Szóval az élet TÚL nehéz – mondjuk mi. És nem állunk messze az igazságtól. Három betű választ el tőle: t.ú.l. Mihez képest t.ú.l. nehéz? Gondolom, az általad elvárt nehézségi szinttől. Ez a három betűs szó keseríti meg az emberek életét, és ennek a három betűs szónak a gondolkodásomból történő kihajítása a legnagyobb lépés a legyenmegateakaratod felé. Egyszerűen csak ezt mondom: az élet nehéz. Egy megállapítás. Mintha azt mondanám: ez a paprika csíp. Elsőre meglepődöm, méltatlankodom, mert nem bírom a csípőset, de legközelebb tudni fogom, és azért harapok bele, mert akarom, mert szeretem, mert rajongom a csípősért. Az élet nehéz. Önmagában ennek a ténynek az elfogadása teszi egyszerre könnyűvé az életet. Az élet nehézsége ellenére könnyű, ha tisztában vagyok vele, hogy az élet nehéz. Nem könnyű megélni, de ha tudom, hogy nehéz, képes vagyok örülni annak, hogy nehézsége ellenére számos területen tök ügyesen elboldogulok. Van, ahol nem, és van ahonnan nem is menekülhetek, mert az én keserű poharamat senki más nem ihatja ki, mint ahogyan Jézusét sem ihatta ki más. Ezzel Jézus tökéletesen tisztában is volt. Vállalnom kell azokat a nehézségeket, amelyek azzal járnak együtt, hogy az vagyok, aki.