Út a pusztaságban

Mózes kinyújtotta kezét a tenger felé, az ÚR pedig egész éjjel visszafelé hajtotta a tengert erős keleti széllel, és szárazzá tette a tengert, úgyhogy a víz kettévált. Izráel fiai szárazon mentek be a tenger közepébe, és a víz jobbról-balról falként állt.

Az egyiptomiak üldözőbe vették őket, és bement utánuk a tenger közepébe a fáraó összes lova, harci kocsija és lovasa is. A hajnali őrségváltás idején rátekintett az ÚR a tűz- és felhőoszlopból az egyiptomiak táborára, és megzavarta az egyiptomiak táborát. Akadályozta a harci kocsik kerekeit, és nehezen vonszolták azokat. Ekkor azt mondták az egyiptomiak: Meneküljünk Izráel elől, mert az ÚR harcol értük Egyiptom ellen!

 

Már készítem az utat a pusztában, a sivatagban folyókat fakasztok. (Ézs 43,19)

A feleségemmel egy elhagyatott vidéken mentünk kocsival, amikor utunk a földútról egy patak menti sötét sziklahasadékba torkollott. A fejünk felett hatalmas szikla meredélyek tornyosultak. Úgy tűnt, hogy újra és újra zsákutcába jutunk. A végén az egysávos út egy óriási sziklán vitt körül. Mivel alig volt hely megfordulni, attól féltünk, hogy az út tényleg zsákutcába visz, és ott ragadunk. A végeláthatatlan lélegzetelállító kanyarok után egy nagy völgybe érkeztünk, ahol juhok és szarvasmarhák legelésztek. Végre átkeltünk a félelmetes hegység nehezén.

Néha az élet is ilyen: úgy tűnik, hogy zsákutcába torkollik, amiből nincs kiút. Ez lehet anyagi, családi vagy egészséggel kapcsolatos nehézség. Milyen csodálatos, amikor Isten azt mondja: „Utat készítek a pusztaságban, és folyókat a sivatagban.” Az út lehet, hogy keskeny és nehéz, de Isten valahogyan utat készít. Az Úr újra meg újra ezt tette velem, amikor félelmek gyötörtek, és bízom benne, hogy ezt teszi velem a jövőben is.

IMÁDKOZZUNK A REMÉNYTELEN HELYZETBEN LÉVŐKÉRT!