Magyar iskolák Kárpátalján: Líceum a sziget- és a szórványmagyarság szolgálatában

Nyelvében él a nemzet – szögezte le egykoron Széchenyi István, „a legnagyobb magyar”.

Ám a határon túli, így a kárpátaljai magyar közösségek csak ott tudnak megmaradni, ahol szilárdan áll a fennmaradás három oszlopa: az anyanyelvű iskola, a történelmi egyház (vagy egyházak), valamint a nemzeti-kulturális érdekvédelmi szervezet. S a Felső-Tisza-vidéken, ahol a sziget-, illetve a szórványmagyarság közösségei szirtekként magasodnak ki az őket csapkodó szláv nyelvtengerből, különösen fontos, hogy létezzenek, sőt fejlődjenek, sőt minél több diákot vonzzanak magukhoz az anyanyelvű oktatási intézmények, mint a Técsői Magyar Tannyelvű Református Líceum.

„Városunkban a magyar tannyelvű oktatás kezdetei a XVIII. század második felére tehetőek. A helyi református egyházközség irattárában erre az időre található említés a református iskola működéséről – indítja beszélgetésünket Ambrus Pál, a líceum igazgatója. – A szovjet érában 1957-ben indult be Técsőn a magyar nyelvű oktatás. Líceumunk 1998-ban, míg kollégiumunk 2000-ben nyitotta meg kapuit, s biztosított tanulási és szálláslehetőséget 120 tanuló számára.”

A diáklétszám az évek alatt 90 és 125 között mozgott, az elmúlt tanévben harmincnégy végzős ballagott el a tanintézetből, a most folyó tanév kezdetén pedig 28 diákot vettek fel az oktatási intézménybe, ahol jelenleg 23 tanár 95 diákot készít fel a nagybetűs életre. Kárpátalja minden magyarok által is lakott vidékéről – Ungvártól Kőrösmezőig – érkeznek tanulók a líceumba, de természetesen többségben vannak a Felső-Tisza-vidékiek, ők alkotják a diákok 60–85 százalékát. Sok, szórványvidéki tanuló a líceumba való beiratkozásakor még nem beszéli tisztán a magyar nyelvet, ám két-három év alatt elmélyülnek annak ismeretében. Így nyugodtan állíthatjuk: a líceumnak hatalmas szerepe van az asszimiláció útján elindult közösségek megtartásában, abban, hogy visszahúzzuk őket a beolvadás lejtőjéről a megmaradás magaslatára…

„Az emelt szintű érettségi során diákjaink 60–80 százalékban sikeresen adják le az ukrán nyelv- és irodalom vizsgát, s 90–100 százalékban eredményesen a többi vizsgát. Ukrajnában Ungvár, Beregszász, Kijev, Csernyivci, Ivano-Frankivszk, Rivne, Lemberg, Magyarországon pedig Budapest, Szeged, Miskolc, Debrecen, Nyíregyháza oktatási intézményeiben folytatják tanulmányaikat a diákok – tájékoztat az igazgató. – A technikai felszereltségünket 34 számítógép, két notebook, öt vetítő, két magnetofon, egy villanyorgona, egy négy mikrofonnal ellátott, komplex hangerősítő berendezés, három fénymásoló és öt nyomtató alkotja, melyekhez zömmel pályázatok révén jutottunk hozzá. Könyvtárunk állománya is kielégítő, a könyvek példányszáma meghaladja a tízezer kötetet.”

S miként szerepelnek az állami, illetve a KMPSZ által szervezett tantárgyi vetélkedőkön e jól felszerelt iskola diákjai? Mint beszélgetőtársam kifejti, sajnos, csak azokon a tanulmányi vetélkedőkön tudnak részt venni, amelyek szervezői megtérítik az utazási költségeket (a KMPSZ minden versenye után visszatéríti a tanulók utazási költségeit – a szerk.). Ahol viszont megjelennek, ott mindig helyezést érnek el. Inkább a técsői járási és a megyei versenyeken indulnak, s a járásban a helyezettek számát tekintve az idén az előkelő második helyet nyerték el, csak egy hétszer több diákkal rendelkező iskola előzte meg őket. Az elmék pallérozása mellett a testek edzéséről sem feledkeznek meg, kosárlabda-, futball- és kézilabdacsapattal rendelkeznek, melyek minden évben – a járásban lebonyolított versenyek során – az első két hely valamelyikén végeznek.

„A tanórák után a diákok részt vehetnek az informatika vagy a fényképész-szakkör, az énekkar, a tánckör munkájában, a városi sportiskolájában pedig különböző sportkörök is elérhetőek a számukra – folytatja Ambrus Pál a líceum bemutatását. – Ezen kívül többek között magyarországi kirándulásokat, telente korcsolyázást, képtári látogatásokat, sportversenyeket is szervezünk a tanulóinknak.

Testvériskolai kapcsolatban állunk a Nyíregyházi Evangélikus Kossuth Lajos Gimnáziummal, a miskolci Lévay József Református Gimnázium és Diákotthon, valamint a baktalórántházi Vay Ádám Gimnázium, Mezőgazdasági Szakképző Iskola és Kollégium intézetével. Együttműködésünk diákcserékben és egymás meglátogatásában nyilvánul meg” – válaszol az igazgató.

A líceum diákjaiknak továbbá lehetőségük van intézmény ECDL-központjában számítógép-kezelői bizonyítványt szerezniük, illetve a végzősök gépkocsivezető-képzésen vehetnek részt.

Jó érzéssel zárom cikkemet, mert mindnyájunkat örömmel tölthet el az a tény, hogy egy ilyen színvonalas oktatási intézmény áll a Felső-Tisza-vidéki magyarság rendelkezésére, amelynek így növekedhet a megmaradási esélye.