Mészhiány a zöldségféléknél

Az elmúlt évek aszályos időjárása több élettani eredetű betegség fellépését okozta.

Olyan hiánytünetek, fejlődési rendellenességek jelentek meg a kertészeti növényeken, amelyekkel a termesztési gyakorlatban azelőtt nem kellett számolni. Igaz, az utóbbi években jelentős változások történtek a termesztési módszerekben. Gondoljunk csak a csepegtető öntözésre, a tálcás palántanevelésre, az új nagyhatású műtrágyák (lombtrágyák) széles körű elterjedésére, amelyek önmagukban mind egy-egy lehetőséget jelentenek a termesztés színvonalának emelésére, de ugyanakkor, hibás alkalmazás esetén, tetemes terméskiesést és minőségromlást is okozhatnak. Sorra jelennek meg az olyan cikkek, amelyek a szárazság és a mészhiány összefüggéseivel foglalkoznak, számtalan gyakorlati példát említve a gyümölcs-, a dísznövény-, a szőlő- és a zöldségtermesztés területéről.

A kalciumot a talaj termékenységével kapcsolatosan szoktuk emlegetni, mivel a talajszerkezet kémhatását döntő mértékben meghatározza. A növények más elemekhez képest jelentős mennyiséget építenek be belőle a szervezetükbe. Hatása nagyon sokoldalú. Ezzel magyarázható, hogy hiánya a legkülönbözőbb helyeken és formákban jelentkezik.

Felvetődhet a kérdés, hogy miért éppen a kalciumot emlegetjük a szárazság kapcsán olyan gyakran, mi az oka annak, hogy a talaj kiszáradása pont ennek az elemnek a hiányát okozza. A válasz egyszerű: a mész rendkívül nehezen mozog a növényen belül. Ebből adódóan, ha a növényi életfolyamatokat bármi megzavarja, az azonnal a mészellátás zavarát okozza. Ezenkívül a mész nem reutilizálható tápelem. Magyarán: ha beépült a levelekbe, onnan ismét el nem mozdítható, míg a nitrogén vagy a kálium ilyen esetekben gyorsan átépül a növény szervezetén belül és a fiatal hajtásokhoz vándorol. Ezzel magyarázható, hogy a mészhiány tünetei leggyakrabban és legszembetűnőbben a fiatal növényi részeken jelennek meg először.

A fejletlen gyökérzet, a gyökérrothadás és a gyökértenyésző csúcs barnulása is az elégtelen kalciumellátás következménye. A gyökereken általában előbb jelentkeznek a tünetek, mint a föld feletti szerveken.

A mészhiányban szenvedő növények – ha lassúbb ütemben is – egy bizonyos fejlettséget elérnek, ami annak tulajdonítható, hogy egy kevés kalcium általában mindig van a talajban. A tenyészőcsúcsok elhalása következtében a növény olyan benyomást kelt, mintha a tetejét (a hajtáscsúcsot) letördelték volna. A mészhiány másik gyakori és általános tünete a fiatal levélen fonák irányba kialakuló „kanalasodás”, amit egy sötétzöld elszíneződés előz meg. Különösen fűtött hajtatásban, az uborkán szokott jelentkezni ez a tünet, ha nem kielégítő a fólialétesítmény szellőzése. A magas páratartalom ugyanis gátolja a víz, a tápanyagok felvételét, ezáltal a legnehezebben felvehető tápelem, a kalcium felvételét is, így nagyon hamar kialakulnak a hiánytünetek.

A paprikán, a paradicsomon és a padlizsánon az ún. csúcsrothadás betegséget okozza a mész hiánya. A bogyók bibepont felőli oldalán vagy annak közvetlen közelében kezdetben világosbarna, később beszáradó sötétbarna folt alakul ki. Maga a magház, vagy a termés kocsány felőli oldala egészséges. A fajták közötti érzékenység eltérő, például a fehér termésű, intenzív növekedésű paprikák sokkal fogékonyabbak, mint a zöld húsúak. A paradicsomfajták között is van különbség, de lényegesen kisebb, mint a paprikák esetében.

A mészhiány következtében kialakuló szövetelhalás már az egészen fiatal – gyenge – termésen megindul, és csak később válik szemmel is jó láthatóvá. A fejes salátán az ún. levélszélelhalás betegséget okozza, aminek van egy lágy változata, mely inkább télen, és egy száraz típusa, ami később, tavasszal és nyáron szokott jelentkezni.

Tavasszal a hideg talajba kiültetett hajtatott uborkán is gyakran megfigyelhető a mészhiány. Ilyenkor lassú a főszár növekedése, a levelek – előbb a fiatalabbak, később az idősebbek is – a fonák irányába kezdenek kunkorodni. A beteg növény levélzetének színe „haragoszöld”, később az erek közötti szövetek kivilágosodnak, ami rendszerint az elégtelen gyökértevékenységből adódóan más tápelemek hiányát is jelzi.

A gyakorlatban tapasztalható kalciumhiány-tünetek okai a legritkább esetben vezethetők vissza a talaj alacsony mésztartalmára, rendszerint a vízellátás, illetve a párologtatás zavarából, esetleg az alacsony talajhőmérsékletből adódnak.

A hiánytünet okai a következők lehetnek:

– a talaj alacsony mésztartalma (az intenzív termesztési körülmények között ritka);

– az öntözés hiánya;

– a levegő alacsony páratartalma – 50% alatt;

– a levegő nagyon magas páratartalma (közel 100%);

– túlzott műtrágyázás (nitrogén és kálium túladagolása);

– a talaj elszikesedése (rossz minőségű öntözővíz);

– elégtelen gyökértevékenység (gyökérbetegség, hideg talaj).

A termesztő elsődleges célja a hiánytüneteket kiváltó tényezők megszüntetése (öntözés, szellőztetés, párásítás, szakszerű műtrágya-adagolás).

A betegség tüneteinek megjelenésével a növény termőképessége, illetve a termés minősége jelentősen csökken. Szemben egy nitrogén- vagy káliumhiány gyógyításával, a mészhiány megszüntetése nehezebb, hosszabb időt vesz igénybe.

A kedvezőtlen környezeti tényezők megváltoztatásával egy időben a betegség gyorsabb megszüntetése érdekében célszerű lombtrágyázni is.

A levélzet kis mennyiségben ásványi anyagokat is képes hasznosítani, aminek a gyakorlati jelentősége különösen a mikroelemek vonatkozásában számottevő, de a makroelemek esetében is elég nagy. A leveleken keresztül felvett tápanyagmennyiség jelentős mértékben függ a klimatikus tényezőkön kívül a levél korától és egészségi állapotától. Az intenzív anyagcserét végző, növésben lévő levelek tápanyagfelvétele nagyobb, mint az idős leveleké.

Annak ellenére, hogy a leveleken keresztül felvett ásványok mennyisége nagyságrendekkel kisebb, mint a gyökerek által szállított tápelemeké, a hatásuk meglepő. Ez elsősorban azzal magyarázható, hogy közvetlenül beépülnek az anyagcsere-folyamatokba és ott hatásukat gyorsan kifejtik.

Ugyan lombtrágyázással a talajok trágyázása nem helyettesíthető, a kedvezőtlen tápanyag-felvételi körülmények nem szüntethetők meg, de nagyon jól kiegészíthetők általa a fő intézkedések. A lombtrágyázás a hiánytünetek gyors megszüntetésére az egyik leghatásosabb módszer.

A kalcium – szemben a többi tápelemmel – jelentős mennyiségben halmozódik fel a levelekben, míg a termés mésztartalma alacsonyabb. Felvételének zavara esetén a fejlődő levelek és a termések egyaránt rosszul ellátottak mésszel. A levélzetre adagolt kalcium az éppen kialakuló termés és a levelek mésztartalmát egyaránt növeli, ezért a kalcium-lombtrágyázásban a többszöri ismétlésnek döntő a szerepe a kezelés eredményességét illetően. Főleg a folyamatos termést adó növényeknél (paprika, paradicsom, uborka) fontos az ismételt permetezés, hogy az újból és újból kialakuló terméskötődésnek megfelelő mennyiségű kalcium jusson.

A kereskedelemben kapható kalcium-lombtrágya készítmények:

– Damisol – calcium (8,4%)

– Wuxal Calcium (15%)

– Ca-nitrát (20%)

A felsorolt készítmények általában 0,1-0,5%-os töménységben használhatók lombtrágyaként. Nagyobb töménységben még súlyos hiány esetében sem javasoljuk használni őket, sokkal hatékonyabb a kisebb töménységű ismételt kezelés. A növényvédőszerekkel való keverhetőségüket célszerű minden esetben ellenőrizni.