Vasárnapi üzenet: „Ezért tehát mi is,…” (Zsidókhoz írt levél 12,1-3)

„Ezért tehát mi is, akiket a bizonyságtevőknek akkora fellege vesz körül, tegyünk le minden ránk nehezedő terhet, és a bennünket megkörnyékező bűnt, és állhatatossággal fussuk meg az előttünk levő pályát. Nézzünk fel Jézusra, a hit szerzőjére és beteljesítőjére, aki az előtte levő öröm helyett – a gyalázattal nem törődve – vállalta a keresztet, és az Isten trónjának a jobbjára ült. Gondoljatok rá, aki ilyen ellene irányuló támadást szenvedett el a bűnösöktől, hogy lelketekben megfáradva el ne csüggedjetek.” (Zsidókhoz írt levél 12,1-3)

Az ünnepre készülést, a megtervezett események pontos sorrendje jellemzi. Gépiesen végzik férfiak és nők, sok esetben a gyermekek is aktív feladatokat kapnak. A külcsínre mindenki ad, de a „belcsínre” már nem jut idő és energia. A lelki állapotunk, lelkivilágunk nem fontos!? Mi van ilyenkor a szívekben? Ennek a tudója a Mindenható Isten. A fenti szentírási részleten keresztül a Mi Urunk három fontos gondolatot akar az életünkbe csepegtetni és a szívünkbe helyezni.

Le a terhekkel! A Zsidókhoz írt levél 12. rész 1. verse alapján a bizonyságtevők jó szolgálata állandó jelenség volt. Mégis a keresztyéneknek szükségük volt arra, hogy ezen személyek rávilágítsanak saját életük, bizonyságtételeik és hitvallás-tételeiken keresztül, hogy mi a bűn, mi a következménye. Hiteles személyek, akik az életük változását ki merték hirdetni ország-világnak. Ma félősebbek, bizonytalanabbak az emberek? Ismerjük a faluban, a gyülekezetben és a városban, hogy ki hisz igazán? Az emberek nem merik tenni az egyszerűt, beszélni arról, ami változott az életükben Krisztus által. Nagyok a terhek, sok a bűn, sok a halogatás! Le a terhekkel! Kedves Olvasó, gondolkodj, higgy, sokkal, de sokkal könnyebb az élet, ha nem kell nap mint nap bűnökkel ébredned és feküdnöd. Ebben tudott egykor Jézus Krisztus segíteni: letenni, lehámozni az embereknek a vétkek súlyát. Ma is tud segíteni neked!

Nézz fel! A konfirmandus­jelöltek megtanulják: a hit szerzője, elkezdője és befejezője az Isten Fia. Nézz fel rá ezért! Az Istent nem ismerő ember másoknak annyi elfecsérelt tiszteletet ad! Felnéz mindenkire, csak a legfontosabbra nem, Jézusra, aki gyalázatot vállalt magára, kigúnyolást, halált csak azért, hogy neked ne kelljen szenvedned és bűnhődnöd. Ugye, érthetetlen?! De jó ezt mégis érteni, napról-napra jobban megérteni! A körülmények, a világ arra ösztönöz mindnyájunkat, hogy lefelé nézzünk. Tudjuk, kire? Mintha csatavesztés után lehorgasztott fejű, bánatos, megtört emberek kullognának a vesztés ténye és szégyene miatt. Rossz ezt látni! Ezt látva, Te, nézz fel, és győzni fogsz minden alkalommal, amikor ezt teszed.

Ne csüggedj! Lesznek kudarcok, lesznek botlások, lesznek támadások, nem mindig győzelmi mámorban lesz részed. Csak azért, hogy el ne bízd magad, hogy megtanuld, ki a te segítőd, ki a te Istened. Jézus Krisztus azért tette ki magát céltáblának, hogy amikor a lelkünkben elfáradunk, eszünkbe jusson, hogy ne csüggedjünk el, ne adjuk fel, ne hagyjuk abba a hívő életünk megélését.