Az indítótrágyázás jelentősége

Jelentőségénél fogva a szabadföldi zöldségtermesztés tavaszi talajmunkái közül kiemelkedik az indítótrágyázás, vagy ahogy a termesztők nevezik, a starterezés.

A helyrevetett apró magvakból kikelt csíranövényeknek, de a kiültetett palántáknak is nagy a tápanyagigényük a testtömegükhöz képest a könnyen felvehető, gyorsan hasznosítható tápelemekből. Ősszel a szerves és a műtrágyát mélyre, a termesztett növény gyökeresedési szintjétől függően 20–35 cm-re forgatjuk be, így a vetési, illetve a palántázási mélységbe nem kerül hasznosítható tápanyag. Arról nem is beszélve, hogy télen még a jól ellátott talajok legfelső rétegéből is erősen kimosódik a tápanyag. Különösen gyakori ez a laza szerkezetű és alacsony humusztartalmú talajokon.

Leggyorsabban a kezdeti vegetatív növekedés szempontjából meghatározó nitrogén távozik a felső talajrétegből. Az ugyancsak fontos foszfor pedig az őszi alaptrágyázás és talajforgatás során általában a mélyebb rétegekbe kerül, ezért a tenyészidő kezdetén a növények sekélyen elhelyezkedő gyökerei nehezen, sokára érik el, holott némelyik (például a paprika és a paradicsom) a fejlődés kezdetén 2-3-szor annyi foszfort hasznosít a lombtömeghez viszonyítva, mint kifejlett termőkorban.

A nitrogénhiányos talajon a csírázást követő fejlődés meglehetősen vontatott, a lomblevelek színe világos, a növények vékonyak.

A foszforhiány tünetei – különösen a tenyészidő kezdetén – nehezebben ismerhetők fel. Az ilyen növények erősen visszamaradnak a fejlődésben, a levelek nem sárgák, hanem barnásvörösek. A palánták gyökérzete különösen fejletlen, vékony, hosszú és kevéssé elágazó, mint az egészségeseké. Késik a virágzás, gyakran fejletlenek a virágok és rosszul kötnek. Az esetek jelentős százalékában a felsorolt tünetek külön-külön nem, hanem együtt jelentkeznek a palántán gyenge fejlődés és természetellenes levélszín formájában.

A tavaszi starterezésnek elsősorban a nitrogént és a foszfort kell pótolnia. A gyakorlatban nagyon helyesen ezeket az elemeket káliummal is kiegészítik abból az egyszerű és nagyon kézenfekvő okból, hogy a kiegyenlített ellátás miatt szükség van rá. A káliumot káliumszulfát vagy káliumnitrát alakjában juttassuk ki.

Nagyon fontos kérdés a kijuttatott műtrágya mennyisége. Mindenképpen kisebb adagról, az alaptrágyánál jóval kevesebb műtrágyáról lehet szó. A kiültetett palánta érzékeny gyökerei, de a csíranövény sem viseli el nagy töménységben a tápanyagot, ezért a kiszórt mennyiség ne haladja meg a 2–3 dkg/m2-t. Pontosabban nitrogénből 50 kg/ha (5 g/m2), foszforból 60 kg/ha, káliumból 100 kg/ha-nál nagyobb mennyiséget akkor se szórjunk ki, ha azt egyébként a talaj alacsony tápanyagtartalma indokolná. Inkább 3-4 hét múlva ismételjük meg a műtrágyázást.

Nagy általánosságban elmondható, hogy a nagyobb tápanyagigényű, hosszabb tenyészidejű zöldségfélék esetében az összes kijuttatandó tápanyag 10-15%-át érdemes indítótrágyaként adni.

A paradicsompalántákkal végzett kísérletek azt bizonyították, hogy az 1:4:1 arányú NPK műtrágyázás a leghatékonyabb, de az uborkánál, káposztaféléknél is igen kedvező hatású. A trágyakiszórás időpontját nem naptári időponthoz, hanem a szaporítás időpontjához kötjük. Az indítótrágyázás lehetőleg essen egybe a vetéssel vagy a palántázással, esetleg 1-2 nappal előzze meg vagy ugyanennyivel kövesse azt. A szaporítás időpontjától távolodva – teljesen mindegy, hogy korábban vagy későbben – a trágyázás hatékonysága romlik.

A legfontosabb szabály, hogy a starterként adott műtrágya közvetlenül a mag vagy a palánta közelébe jusson, ellenkező esetben nincs értelme a trágyázásnak.

A startert leggyakrabban szilárd alakban adják, ügyelve arra, hogy gyorsan oldódjon, és a növény könnyen felvehesse. Az oldott formában kiadott műtrágyák előnye, hogy könyebben felvehetők a növény számára, mint a szilárd termékek, jó esetben már 1-2 napon belül kifejtik a kedvező hatásukat. Ez pedig a primőr termesztésben fontos szempont és jelentős előny.

A káposztafélék, a paprika, a paradicsom és az uborka esetében gyakran technikailag szétválik, de időben majdnem egybeesik az ültetés és a starterezés. A kiültetést követően a beiszapoló öntözéssel (5-10 mm) adják az inditó trágyát egészen híg oldatként (0,1-0,2%). Juthat belőle a levélre is, ezzel fokozva a gyökérfejlődés megindulását.

A tápkockakészítésnél mindig hansúlyozni szoktuk a foszforfeltöltés előnyét. Köbméterenként 3-4 kg szuperfoszfáttal kiegészíthetjük a palántanevelő földünket, a granulátum szemcséi még kiültetéskor is jól láthatóak a földlabdában. Lényegében a földlabdával kiültetett indító tápanyag is az indítótrágyázás egyik módja, méghozzá nagyon jó módja.

Bizonyos esetekben értelemszerűen nincs külön indító- és alaptrágyázás, például, ha a rövid tenyészidejű zöldségfajok ősszel nem kaptak alaptrágyát, vagy a főnövényeket követő másodnövényeknél, amikor az ültetést megelőző napokban juttatjuk ki a tápanyagokat.

Fontos tudni, hogy a kiültetés utáni átmeneti sárgulás, a nitrogén, kálium és foszfor együttes hiánya elég gyakori jelenség a szálas palánták esetében. A tünet nincs összefüggésben a talaj tápanyagellátottságával. A palánták felszedésekor megszaggatott, megbolygatott gyökérzet következménye, és addig tart, míg meg nem indul a gyökérnövekedés, helyre nem jönnek a hajszálgyökerek, ki nem alakulnak a tápanyagfelvételt végző gyökérszőrök. A jelenség az indítótrágyázással nem ellensúlyozható, nem gyógyítható, ugyanakkor a talaj hőmérsékletétől függően 10-14 nap alatt magától megszűnik, miután a gyökerek fejlődnek és ezzel együtt a tápanyagok felvétele megindul. Ilyen esetben sokat segíthetünk a kiültetés után adott komplex lombtrágyázással, mert a levélen keresztül hasznosított tápanyagok gyorsan átsegítik a válságos szakaszon a növényeket.