Szabad-e locsolni?

Pár nap maradt már csak húsvétig, így valószínűleg a legtöbb otthonban most lázasan folyik a nagytakarítás, a sütés-főzés vagy éppen tojáshímzés. Bár az ünnep hangulatát leginkább csak húsvétvasárnap és húsvéthétfőn érezzük meg, valójában a hozzá tartozó jeles napok köre jóval ezek előtt elkezdődik, s a locsolkodással korántsem ér véget.

A húsvét a kereszténység legnagyobb, a mozgó ünnepek körébe tartozó ünnepe, amelyen Jézus Krisztus feltámadását ünnepeljük. Már a III. században is ünnepelték, de nem egyazon időpontban. Tényleges időpontját 325-ben határozta meg a niceai zsinat: az ünnep a tavaszi napéjegyenlőséget, vagyis március 21-ét követő holdtölte utáni első vasárnapra esik.

A húsvéti ünnepkör a farsang utolsó előtti vasárnapjával kezdődik, s a pünkösd utáni első szombattal ér véget. Legnagyobb időintervallumot magába foglaló időszaka a húsvétra való felkészülés, vagyis a nagyböjt. A néphagyományban hamvazószerdán, a 40 napos böjt kezdetén az edényeket elmosták, eltették, s csak húsvétra vették elő ismét azokat, hiszen a katolikusoknál tilos volt a hús és a zsíros ételek fogyasztása. Mivel ez bűnbánati időszak is volt, mindenkinek illett kibékülnie haragosaival, bocsánatot kérni azoktól, akiket magára haragított, s így járulni a gyónás és az áldozás szentségéhez. A testi-lelki megtisztulásra szánt időszak a lányok és menyecskék egyszerűbb, sötétebb színű ruhájában is megmutatkozott.

A húsvétot megelőző vasárnap a virágvasárnap, Jézus Krisztus Jeruzsálembe való bevonulásának emléknapja. Jézust ekkor pálmaágakkal köszöntötték, de mivel ez a növény itt nem honos, barkaágat, népi nevén cicukát vagy cicuskát szentelnek. A szentelést követően megveregették a lányok fenekét az ágakkal, hogy kapatosak (kapósak) legyenek. Sokan az istálló ajtaja fölé is szúrtak egy ágat, hogy megvédje a jószágot a betegségektől. Ha vihar közeledett, meggyújtották egy-egy darabját, mert füstje képes elűzni a fellegeket.

Nagydobronyban a lányos házaknál szalagokkal díszített zöldágat tesznek a kerítésre, ami húsvétig fent is marad. Ezzel emlékeznek Krisztus jeruzsálemi bevonulására, s felhívják a fiúk figyelmét, hogy hova menjenek locsolózni.

Nagypénteken Jézus szenvedéseire és kereszthalálára emlékeznek. Sokan e napon csak egy alkalommal vagy egyáltalán nem esznek. Általános volt a munkatilalom: nem sütöttek kenyeret, mert az kővé vált volna; nem mostak, mert a ruha viselőjébe villám csapott volna. Úgy tartották, hogy aki nagypénteken napfelkelte előtt megmosdik, megfürdik, azon nem fog majd a betegség. A mosdóvizet aranyvíznek nevezték. Szótalannak kellett lennie, vagyis a mosdás alatt, odafelé menet vagy onnan jövet nem volt szabad megszólalni.

Húsvétvasárnap hajdan nagy, füles kosarakban pászkát, kolbászt, a feltámadást jelképező tojást, vajat vagy abból formázott bárányt, tormát, sárga túrót, bort és egy egész sonkát vittek szentelni. Szentelés után ezekből a család minden tagja fogyasztott. A maradékokat nem volt szabad kidobni, vakon született állattal megetetni, ezért a csontokat, tojáshéjat tűzre vetették, hogy senki lába ne taposhassa.

Húsvéthétfő a locsolkodás ideje. E szokás alapja a víz tisztító és termékenységvarázsló erejébe vetett hitt. Vízbevető vagy vízbehányó hétfőnek is nevezték régen, mivel a fiúk a lányokat itatóvályúba dobták vagy vödörszám locsolták rájuk a vizet.

A tojást hajdan a főzővízbe tett káposzta vagy diófa levelével, hagymahéjjal, vadalmafa héjával, bürökkel, lencsével is festették. Emellett viaszoztak is: meleg viasszal festettek mintákat a tojásra, s úgy főzték meg. A viaszos rész „tiszta” maradt. Főzés után zsíros ruhával, szalonnahéjjal áttörölték a tojásokat, hogy fényesek legyenek. Népszerű volt a karcolás is: a megfestett tojásokra rákarcolták a mintákat.

Nagydobronyban a múlt század közepén csíkos tojásokat festettek, aztán elterjedtek a különböző mintás tojások is. Sokan a tojásokat oldószerbe kevert ételfestékkel festik meg, majd vékony, kihegyezett pálcikára tekert, vattából készült ecsettel festenek rá mintákat. Az eladó lányok a komoly udvarlónak egy kosár hímest adnak. A fiúnak a kosarat vissza kell vinnie a legközelebbi udvarlás alkalmával, de megpakolva ajándékokkal, úgy, hogy a család minden tagja kapjon valamit.

„Salánkon a viaszos húsvéti tojás készítése az elterjedt – tájékoztatott Gál Adél, a Debreceni Egyetem Történelmi és Néprajztudományi Doktori Iskolájának néprajz szakos hallgatója, aki maga is salánki lány. – Az egyszerű főtt és félig kihűlt tojásra forró méh-, esetleg gyertyaviasszal rajzoljuk fel a mintát. A rajzolás eszköze az íróka vagy, ahogy Salánkon hívják, a kicce. Ha a langyos tojásra visszük fel a viaszos mintát, az szinte azonnal meghűl rajta. Majd, amikor a tojások teljesen kihűlnek, aranyporral bedörzsöljük a mintát. A por csak a viaszos részre fog ráragadni, a tojás tiszta felületére nem. Tiszta ruhával áttöröljük, s fényes, „aranyozott” tojást kapunk. Vannak tipikus salánki minták is. Ilyen például a kakastaréjos, seprűs, tulipános, labdarózsás. Más mintákat is fel lehet vinni, de azért ragaszkodunk a hagyományos, tipikus salánki mintákhoz.”

Húsvétkedden a lányok locsolják a fiúkat, vízzel.

Néhány locsolóverssel kívánunk áldott ünnepet minden olvasónknak:

„Szépen kérem az anyját,

Adja elő a lányát,

Hadd locsolom a haját!