Legendák Kárpátalján: Hogyan keletkeztek a Máramarosi-havasok?
Számos alkalommal kalandoztunk már a képzelet szárnyán Olvasóinkkal együtt a Kárpátok magaslatai között.
Utánajártunk, hogyan jöttek létre a kis hazánkat ölelő hegyvonulatok, milyen legendái vannak a Hoverlának vagy épp a Bliznyicának. Most ismét kirándulásra hívom honlapunk látogatóit, s úti célunk ezúttal is a Kárpátok hegycsúcsai között található. Az Ukrajna és Románia területén futó, a Keleti-Kárpátok külső vonulatában magasodó, Ukrajna legmagasabb pontját, a Hoverlát is becses magaslatai között tudó Csornahorai-havasok, vagy számunkra kedvesebb nevükön Máramarosi-havasok létrejöttének legendáját tárom most a kíváncsi szemek elé:
„Régen történt, nagyon régen. Még nem létezett e világ. Csak Isten lebegett az Ő mennyei trónján a hatalmas vizek felett. Minden angyal Neki szolgált, s a legdicsőbb közülük Lucifer volt. Történt egyszer, hogy a Mennyei Atya csaknem elaludt a trónján. Lucifer pedig így okoskodott: »Belelököm Istent a tengerbe, s magam ülök az égi trónra«.
Így tervezte el, s lassacskán taszigálni kezdte Istent a trónról. Ám csodák csodája: Isten nem esett le, a trón vele együtt tolódott, s ahová tolódott, ott kemény föld termett a tengeren, s így nem eshetett a vízbe az Úr.
így alakultak ki a földrészek. Lucifer továbbra is harcolni akart. Sok angyal mellé állt, de Mihály arkangyal és más angyalok ellene voltak. Először nem tudták legyőzni, mert Lucifer erősebb volt, mint ők.
A harc iszonyú volt. Úgy dörgött és villámlott az égben, mintha az összes felhő egymás ellen harcolna.
Látta Mihály arkangyal, hogy Lucifert csak ravaszsággal győzheti le. Ezért mellé szegődött, mintha csak az ő oldalára állt volna. így igen jó barátok lettek.
Egyszer elhívta Mihály Lucifert fürdeni. A Vörös-tengert szemelték ki fürdőhelyül. Ruháját, a napsugárból szőtt kelmét Lucifer a tengerparton hagyta. Mikor már a tenger közepén jártak, Mihály azt mondta:
– Lássuk, ki bír tovább a víz alatt maradni?
– Tegyünk próbát! – mondta Lucifer, s azzal mindketten a víz alá merültek.
Mihály csak erre várt. Tudta, hogy Lucifer, erősebb angyal lévén, sokáig a víz alatt marad. Kapta hát magát, gyorsan felöltötte Lucifer ruháját és az ég felé szállt, egyenesen az Isten trónjához. Még repülés közben kérni kezdte Istent, hogy fagyassza be a tengert.
Lucifer még a víz alatt volt, amikor a tenger befagyott fölötte és vastag jégtakaróba burkolózott. Ahogy ezt Lucifer felfogta, igen mérges lett, és tűzzel kezdett vagdalkozni a víz alatt. Sikerült is megolvasztania maga fölött a jeget és egyből Mihály után repült. Hamar utol is érte erősebbként Mihályt, és már a lába után kapott, de Mihály igen buzgón imádkozni kezdett. Ekkor a levegőben egy kard jelent meg neki, mellyel erősen megvágta Lucifer kezét.
Felordított Lucifer az óriási fájdalomtól, s zuhanni kezdett a föld felé. Csak Mihály csizmáját húzta le az egyik lábáról.
Sokáig zuhant, míg elérte a földet. Olyan erősen csapódott be, hogy kilyukasztotta a földtakarót és alá esett.
Mihály ismét imádkozott, és a föld bezárult Lucifer felett, s az ott ragadt örökre. Dühében ott is tűzzel kezdett vagdalkozni, ám nem sikerült kijutnia. Csak a föld kérgét emelte meg itt-ott. Így keletkeztek a hegyek.
A Máramarosi-havasok táján igen erősen vergődött Lucifer, azért van ott olyan sok magas hegy…”.
(A legenda megtalálható a www.shkola.ostriv.in.ua weboldalon.)
Kocsis Julianna
Kárpátalja.ma