A nap verse: Czébely Gabriella: Hazaértem

Homály fátyola lepi be
világom sejtett réseit,
bukdácsol az esti sötét
a lámpák halvány fényein.

Tán csillagokkal borítva,
a köves járda fölragyog,
a saroknál elfordulna,
de csontgerince megfagyott.

Párás tetők könnye koppan,
mikor lehullva földet ér.
Ajtónkon a fény kibuggyan
– mint haldokló száján a vér –,

s a lépcsőn némán csillanva
cipőm orráig lecsorog.
Hazaértem. Állsz a fényben,
vársz. Némán feléd indulok.