Hálaadó istentisztelet Tiszabökényben

Július 3-án hálaadó istentiszteletet tartottak a tiszabökényi református templomban, abból az alkalomból, hogy felépült a nyolcszáz éves szentegyház új haranglábja.

Az Isten házát zsúfolásig megtöltő hívek elé állva, elsőként Hunyady Attila helybeli lelkipásztor köszöntötte a megjelenteket, köztük a meghívott vendégeket, többek között dr. Kerekes Henriettát, a beregszászi magyar konzulátus konzulját, Zán Fábián Sándort, a Kárpátaljai Református Egyházkerület püspökét, Seres Jánost, a Máramaros-ugocsai Református Egyházmegye esperesét, Máté Istvánt, az egyházmegyei presbiteri szövetség elnökét, Petrusinec Vladimir egyházmegyei gondnokot, Pősze Roland tiszabökényi görög katolikus parochust, Papp Istvánt, a helyi ortodox egyházközség papját, a közelebbi-távolabbi településekről érkezett református tiszteleteseket, valamint a korábban a Tiszabökényi Református Gyülekezetben is szolgáló Baráth Imre és Czirók Béla nyugalmazott lelkészeket.

Seres János imájában köszönetet mondott Istennek azért, hogy kirendelte a szükséges anyagiakat az egyházközség számára az új harangláb felépítéséhez, majd a szószékre lépett Zán Fábián Sándor, hogy a Bírák könyve alapján megtartsa igehirdetését, melyben párhuzamot vont a filiszteusok által Sámson megszületése előtt elnyomott izraeliták és a kárpátaljai magyarság helyzete között. Mint kifejtette, az ellenség sanyargatásának különösen kitett Dán törzsbeli zsidók kezdtek elvándorolni a Kánaán elfoglalásakor az Úr által számukra kijelölt lakóhelyükről, ahogy a mi nemzetrészünk több tagja is elhagyja szülőföldjét, s máshol akar boldogulni, noha nekünk ott kell helyt állnunk, ahová Mennyei Atyánk teremtett bennünket. A továbbiakban pedig kitért rá: ahogy a felnőttként a filiszteusok ellen harcoló Sámson apja Istentől kért útmutatást ahhoz, miként nevelje gyermekét, úgy a kárpátaljai magyar szülőknek is imádkozniuk kell az Úrhoz: adjon tanácsot gyermekeik hitben való felneveléséhez, mert csak így biztosíthatjuk, hogy a harangok hívó szavára a jövő egyháztagjai is felkeressék templomainkat és részt vegyenek az istentiszteleteken, különben hiába épülnek új szentegyházak, új haranglábak.

A prédikációt követően a helybeli református gyülekezet hittanoktatásban részesülő gyermekeinek egy csoportja verseket, énekeket adott elő. Hunyady Attila pedig – felidézve a múltat – kifejtette, miszerint az Árpád-kori templom előző haranglábját 1960-ban készítették el, miután a XVIII. század végén öntött harangok korábbi, ugyancsak az 1700-as években emelt otthona az idők folyamán lassan tönkrement. A fél évszázada épült harangláb azután átvészelte az 1998-as, valamint a 2001-es árvizet, ám a természeti csapások megrongálták, ezért újra kellett cserélni. Az építményt 2010 májusára ácsolták össze (a munkálatokat a Szülőföld Alap támogatta), ám a hálaadó istentiszteletre csupán egy bő év elteltével tudtak sort keríteni, mivel a szentegyház külső felújítása is elkerülhetetlenné vált, s a munkát csak az idén tudták befejezni.

Megemlékezett tiszabökényi szolgálatáról Baráth Imre, felidézve azokat a nehéz időket, amikor az ateista szovjethatalom tiltása ellenére minden vasárnap tele volt a templom. Míg Czirók Béla a hűség gyülekezetének nevezte a Tiszabökényi Református Egyházközséget, melynek tagjai mindig kitartottak vallásuk mellett. Elmondása szerint a lelkészek hivatása a hit magvainak az elültetése a szívekben, az Úr pedig gondoskodik róla, hogy e magvak kikeljenek. Majd a közelmúlt csapásaira célozva, kifejtette: Isten próbára teszi az embereket, a közösségeket, de meg is szabadítja próbatétel alá vetett híveit. A helybeli lakosok is végigszenvedték a két hatalmas áradást, ám az Úr jóságát mutatja, hogy a falu újjáépült, s kiheverte a csapásokat.

A megjelent református lelkipásztorok egy-egy igeverssel köszöntötték az egybegyűlteket. Dr. Kerekes Henrietta konzul asszony pedig annak a kívánságának adott hangot, hogy az új haranglábon megszólaló harangok hozzanak áldást és békességet a gyülekezetnek.

Lajos Mihály

Kárpátalja